Rakonczay Viki és Gábor - III.

Hajónapló – Gibraltári-szoros – Kanári-szigetek

Gábor:
Szeptember 12.
Tegnap este valamivel éjfél előtt futottunk ki Benalmadenaból, hogy ma, reggelre érjük el Gibraltárt és még világosban átkelhessünk a közel 60 kilométer hosszú szoroson. A térség tele van a több, egy-két száz méter hosszú konténer szállítókkal, teherhajókkal, tankerekkel, ezek közül némelyik horgonyon áll, a sziklától keletre, de már most látszik milyen sok hajó közlekedik a szorosban -mindketten ébren vagyunk, hiszen mindig nagy esemény átkelni a szoroson és kijutni a változékony Földközi-tengerről a hatalmas óceánra.

Közvetlenül a Gibraltári szikla mellett kerültünk egy olyan zavaros területre, ahol az amúgy erős szél majdnem teljesen leállt, a víz viszont valósággal forrt! Teljesen abszurd helyzet alakult ki, a lecsökkent szélben a fehéren habzó, tarajos, 2-3 méterre kicsúcsosodó majd magukba omló hullámok össze-vissza dobáltak minket. Úgy éreztük magunkat, mint a kádban a gumikacsa, amikor felverik neki a vizet. Jó negyed óráig eltartott mire túlmentünk ezen a zavaros területen és visszajött a korábbi szél és a hullámok.
Két óra alatt átértünk az európai oldalról a szoros afrikai oldalához, majd nyugatnak fordulva a bejövő hajóútvonal és a part között félúton vitorláztunk az Atlanti-óceán felé.
A szél igen megerősödött és annak ellenére, hogy az áramlás ellenünk dolgozott jó nyolc csomós sebességgel végigrohantunk a szoroson és a naplemente, már az Atlanti-óceánon ért minket.
Irány a Kanári-szigetek északkeleti sarka a kicsiny Graciosa sziget. Az út mintegy ezer kilométer.

Viki:
Mikor kiértünk az Atlantira, búcsút mondunk Európának és Afrikának, lélekben felkészültünk a több napos nyílt vízi menetre, a legközelebbi szárazföld előttünk a Kanári-szigetek lesznek.

Gábor:
Éjjel és másnap reggel is mindinkább nyugat felé hajóztunk, hogy minél inkább elhagyjuk Afrikát és belekerüljünk a Kanári áramlásba, mellyel stabilabb az út a szigetekig.

Viki:
Szeptember 16.
Még két napra van a Kanári, már nagyon hiányzik a friss kenyér, napok óta csak kétszersültet eszünk, úgyhogy ma sütöttem kenyeret, egy fokhagymás oregánósat és egy csokis sárgabarackosat. Abból a vízből készültek, amit Gábor készített a tengerből a pumpás víz tisztítóval. Az égen szinte folyamatosan felhők takarták a Napot, attól tartottam, nem fognak rendesen megkelni, de nem volt gond, mindkettő szépen kidagadt az edényéből.

A fokhagymás kenyeret most már 3dl sima tengervízzel és csak 4 dl szűrt víz hozzáadásával készítettem, de még mindig picit sótlan lett, legközelebb a sósvíz lesz 4 dl, akkor szerintem már jó lesz. Persze ezzel együtt végre nagyon jól esett a friss, meleg kenyér délután, az esti „műszak” előtt.

Gábor:
Szeptember 18.
A Földközi-tengerről öt napja hajóztunk ki az óceánra, most láttuk meg a horizonton Lanzarotte vulkanikus hegyeit. A kis sziget, ahova mi igyekszünk ez előtt van, de a párás levegőben kicsiny mérete miatt még nem látszódik.

Feltűnt Gracisa szigete is. A hajót felkészítjük a kikötésre, mivel kedvező északkeleti szél van, egészen bevitorlázunk a két sziget közti öbölbe és csak mikor már látszódnak az árbocok a kikötőben akkor vesszük le a vitorlát és indítunk motort.
A kikötőben kiderül, minden hely foglalt, így átállunk a tőle mintegy négy kilométerre levő horgonyzóhelyre. Az öbölben közel húsz vitorlás van horgonyon, így nehéz jó helyet találni, először nem is sikerül és fél óra múlva, ha lassan is de csúszni kezd a horgonyunk. Felhúzzuk, és kicsit arrébb újra horgonyt dobunk, majd a motorral jól meghúzatjuk hátulra, mikor tart, lemerülök búvárszemüvegbe és a víz ahol is megbizonyosodok a dologban. Dagály van, de így is csak hat méter a vízmélység, a lánc végén levő horgony jól tart, látszik most már biztonságban vagyunk és lehet végre pihenni egy kicsit míg át nem vitorlázunk a közeli Las Palmasba.

Szeptember 16.
Még két napra van a Kanári, már nagyon hiányzik a friss kenyér, napok óta csak kétszersültet eszünk, úgyhogy ma sütöttem kenyeret, egy fokhagymás oregánósat és egy csokis sárgabarackosat. Abból a vízből készültek, amit Gábor készített a tengerből a pumpás víz tisztítóval Az égen szinte folyamatosan felhők takarták a Napot, attól tartottam, nem fognak rendesen megkelni, de nem volt gond, mindkettő szépen kidagadt az edényéből.

A fokhagymás kenyeret most már 3dl sima tengervízzel és csak 4 dl szűrt víz hozzáadásával készítettem, de még mindig picit sótlan lett, legközelebb a sósvíz lesz 4 dl, akkor szerintem már jó lesz. Persze ezzel együtt végre nagyon jól esett a friss, meleg kenyér délután, az esti „műszak” előtt.

A receptem a következő:
Hozzávalók:
1 kg liszt
1 zacskó szárított élesztő
1-2 tk cukor
3-4 nagy gerezd fokhagyma apróra vágva
1 ek oregánó
1 tk fekete bors
6-7 dl víz, ebből 4dl tengervíz és 3dl édesvíz (természetesen otthon csak édesvíz, de akkor rakok mellé 2-3 tk sót)
2-3 ek étolaj

Ezeket összekeverem, összegyúrom és miután megkelt olajjal kikent kilisztezett tepsiben (margarin vagy vaj is lehet) beteszem a sütőbe egy órára, közepes lángon megsütöm.