2010. 09. 09.
Reggel megérkezett Antonio –a kedvenc kikötőmesterünk- által vezetett méretes daru és felemelte a bakokon várakozó hajót, hogy mintegy száz méterrel arrébb beengedje a vízbe. A vízre tétel nagy izgalommal és érdeklődéssel jár, reggel e miatt kelt fel korábban két angol pár és egy ausztrál család is, akikkel az előtte levő; napokban ismerkedtünk meg.
Miután a hajót vízre engedték, én a hajó kikötésével foglalkoztam, Viki lement, hogy átvizsgálja a különböző vízkivezető csövek csatlakozását és tömítéseit, nehogy valahol vízbetörés legyen. Ez egy fontos feladat, ha a hajó hosszabb ideig van a szárazon. Egy perccel később már kiabál is, - Gábor víz, sok!
Épp meghúztam az utolsó kötelet, majd sietve bementem a kabinba. A víz a propeller kivezető tengelyénél folyt és csakugyan dőltek be a literek. Ez várható volt… Két napja szerelték a motor váltóját és meg kellett kicsit a tengelyt is mozgatnia Franknek, aki egy tíz órás munkával rakta vissza a váltót. Szereléskor, a szárazon, sosem szabad túlhúzni a tengelycsavarokat, nehogy sérüljön a tengelynél, tökéletesen csak a vízen lehet beállítani, ez pedig egy kis víz betöréssel jár.
Hoztam egy méretes kulcsot és állítottam a záró csavarokon, a vízbefolyás pedig azonnal megszűnt.
Délután két óra tizenötkor kifutott a WWF Panda hajó és megkezdte az egy évre tervezett Földkerülőútját.
A kikötő védőgátját elhagyva jelentős méretű holt hullámok jöttek szemből, melyek a ma hajnalban véget ért viharból maradtak. A hajóval fel–lementünk, majd egy óra múlva az eddigi gyenge szél, fuvallattá csökkent. Ilyen gyenge légmozgásban az egy évre betárazott így enyhén túlsúlyos hajóval csak lassan lehet vitorlázni, de esetünkben, minthogy a döghullámok egy-másfél méter között mozogtak, vitorlával csak sebesség nélkül dülöngélt volna a hajó.
Motort indítottunk és irány a Gibraltári szoros.
Az átjáró előtt mindenképp ki akartunk kötni, hogy bevárjuk a kedvezőbb keleti szelet és küldhessünk haza fotókat az első mérföldekről.
Az elmúlt évben most vitorlázunk át harmadszor a szoroson és tapasztaltuk már mennyire fontos a megfelelő időjárás ezen a területen, az Atlanti-óceánról beáramló víz és a hatalmas teherhajó és komp forgalom igen megnehezíti az ember dolgát, ha az óceánra igyekszik, ezért legalább a szél segítsen. A Gibraltári szorosban a Földközi-tenger felől közelítve olyan erős a szembeáramlás, hogy ha nem elég kedvező a szél, kishajóval lehet, hogy át sem jut rajta az ember. Tavaly télen, motorral, nagy gázzal is olyan lassan haladtunk át a szoroson, hogy gyalog, a marokkói parton sétálva hamarabb átértünk volna az óceán felőli oldalra. A kikötők közül több is szoba került.
Ismert helyekre gondoltunk, mint Benalmadena, Estephona, vagy az afrikai kontinensen levő kis spanyol terület Ceuta, az utóbbi lenne a legjobb, de mivel jelenleg lassan haladunk, nagyon esélyes Benalmadena, közvetlenül Malaga alatt. A kikötő meglehetősen veszélyes, ha nyugatról fúj a szél, bejönnek a nagyobb hullámok az átjárón és bent métereket táncolnak a hajók előre-hátra egy betonfal előtt. A parton mindenhol le van ”horzsolva” a betonút, mert a kikötőbe bejövő nagy hullámok miatt gyakori, hogy a hajók az orrukkal lekoppintják a partot, ha nem körültekintően rögzítik a kikötőköteleket, de szintén gyakran előfordul a mooring kötelek elszakadása, ha dagálykor érkeznek ezek a hullámok.
Késő délutánra már volt szelünk bőven, mely többé-kevésbé kitartott Benalmadénáig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése