2010.08.30.
Úgy néz ki, kedden elindulunk.
Az elmúlt napok, hetek izgalmasan teltek – elvégeztük az utolsó simításokat a hajón, s volt dolgunk bőven.
Beszereltük az életmentő hevedert, amihez odakötjük magunkat vitorlázás közben, erre szükség van még a mentőmellény mellett, mert így viharos időben is biztonságosan a hajóhoz vagyunk rögzítve. Beszereltük a napelem-állványt, amely mindig a nap irányába fordítható, úgyhogy a maximális teljesítményt tudja leadni. Az utóbbi hetekben már nem a parti áramot használjuk, hanem a napelem töltődik, így óvjuk a környezetet.
A pozíciófényeket ledre cseréltük, ami kevesebbet fogyaszt, s kicseréltük az akkumulátort, mert a hajó mozgását nem szeretik az autós aksik. Szóval volt rengeteg apróság, de ami a legtöbb időt igénybe vette az az volt, hogy a 600 kilónyi kaját berakjuk. Mert nem úgy van az, hogy csak bedobálod a cuccokat, hanem szisztematikusan kell pakolni, a súlyokat mérlegelve. Előre nyilván kevesebbet, hogy ne legyen orrnehéz a hajó, középre és hátra pedig többet. Logisztikai feladat volt, jó néhány napig eltartott.
Bár a hajó keddig a parton volt, mi már hetekkel ezelőtt beköltöztünk, behálóztuk két oldalt az orrát, hogy ha vitorlát cserélünk, ne tudjon beleesni a vízbe, aztán az utolsó napokra maradt a biztosítások intézése, valamit a váltócsere, mert az csak pénteken érkezett meg Svédországból.
Annyi teendőnk gyűlt össze, hogy egy kicsit késésben is vagyunk az eredeti indulási tervünkhöz képest, viszont izgulni ugyan emiatt (a rengeteg teendő) nem maradt időnk.
A hajót kedd délután emelik be daruval a vízbe, és ha minden jól megy, délután, estefelé el tudunk indulni.
Első etapban a Graziosa szigetéig megyünk, onnan újra jelentkezünk.
2010. augusztus 30., hétfő
2010. augusztus 6., péntek
Benik Balázs
Sziasztok!
Mozgalmas napokon vagyok túl – noha ezek nem kapcsolódtak szorosan az autósporthoz –, ezért is jelentkezem csak most.
Részt vettem például egy éjszaka erejéig a többek között Rudol Péter által fémjelzett Üvegtigris 3 című film forgatásán, amelyen igazán érdekes élményekkel gazdagodtam. Volt egy versenyzői asztal, amely körül ott ült Talmácsi Gábor és a menedzsere Stefano Favaro, a Szalay Balázs, Bunkoczi László kettős és csapatfőnöke Németh Ottó, no meg a menedzserem Rácz Félix és én magam. Rá kellett jönnöm, hogy az időjárás nem csak az autóversenyzők dolgát nehezíti meg, hanem például a filmesekét is, többször kellett lebontani, letakarni a díszleteket, mert esett az eső, s így történt, hogy este nyolctól hajnali fél ötig tartott a forgatás.
A színészek nagyon kedvesek voltak velünk, mert most tényleg velük is kapcsolatba kerültünk. Talán kevesen tudják rólam, de én korábban is vettem már részt filmforgatáson, igaz, akkor kaszkadőr szerepben. Ez most sokkal érdekesebb volt számomra.
Néhány nappal később megint nosztalgiázhattam: gokartversenyen vettem részt a Talmácsi napon, s akkor is esett az eső. A legjobban talán akkor, amikor a futamunk volt, úgyhogy a végén körülbelül húszliternyi vizet csavartam ki a tűzálló ruhámból, és hazafelé egész úton fűtöttem, hogy ne kapjak tüdőgyulladást.
A viadalt viszont nagyon élveztem, még akkor is, ha egy gokart megállt alattam, egynek defektes lett a kereke, a harmadik pedig a jobbos kanyarokban nem akart elfordulni. Ezután egyébként elgondolkodtam, kell-e még versenygépbe ülnöm az idén...
Az eredmény az ilyen bulis rendezvényeken nem számít, én mégis szerettem volna megmutatni, hogy mit tudok. Persze, nem annyira, mint mondjuk egy országos bajnoki futamon...
Ami a folytatást illeti, egyelőre nem tudom hogyan tovább: úgy tűnik, lesz lehetőségem néhány tesztre az idén, hogy előkészítsük a következő szezont. Egyelőre ez az összes rövid távú tervem – hamarosan újra jelentkezem.
Sziasztok,
Balázs
Mozgalmas napokon vagyok túl – noha ezek nem kapcsolódtak szorosan az autósporthoz –, ezért is jelentkezem csak most.
Részt vettem például egy éjszaka erejéig a többek között Rudol Péter által fémjelzett Üvegtigris 3 című film forgatásán, amelyen igazán érdekes élményekkel gazdagodtam. Volt egy versenyzői asztal, amely körül ott ült Talmácsi Gábor és a menedzsere Stefano Favaro, a Szalay Balázs, Bunkoczi László kettős és csapatfőnöke Németh Ottó, no meg a menedzserem Rácz Félix és én magam. Rá kellett jönnöm, hogy az időjárás nem csak az autóversenyzők dolgát nehezíti meg, hanem például a filmesekét is, többször kellett lebontani, letakarni a díszleteket, mert esett az eső, s így történt, hogy este nyolctól hajnali fél ötig tartott a forgatás.
A színészek nagyon kedvesek voltak velünk, mert most tényleg velük is kapcsolatba kerültünk. Talán kevesen tudják rólam, de én korábban is vettem már részt filmforgatáson, igaz, akkor kaszkadőr szerepben. Ez most sokkal érdekesebb volt számomra.
Néhány nappal később megint nosztalgiázhattam: gokartversenyen vettem részt a Talmácsi napon, s akkor is esett az eső. A legjobban talán akkor, amikor a futamunk volt, úgyhogy a végén körülbelül húszliternyi vizet csavartam ki a tűzálló ruhámból, és hazafelé egész úton fűtöttem, hogy ne kapjak tüdőgyulladást.
A viadalt viszont nagyon élveztem, még akkor is, ha egy gokart megállt alattam, egynek defektes lett a kereke, a harmadik pedig a jobbos kanyarokban nem akart elfordulni. Ezután egyébként elgondolkodtam, kell-e még versenygépbe ülnöm az idén...
Az eredmény az ilyen bulis rendezvényeken nem számít, én mégis szerettem volna megmutatni, hogy mit tudok. Persze, nem annyira, mint mondjuk egy országos bajnoki futamon...
Ami a folytatást illeti, egyelőre nem tudom hogyan tovább: úgy tűnik, lesz lehetőségem néhány tesztre az idén, hogy előkészítsük a következő szezont. Egyelőre ez az összes rövid távú tervem – hamarosan újra jelentkezem.
Sziasztok,
Balázs
2010. augusztus 3., kedd
Babos Tímea
Sziasztok,
Az utóbbi hetek mozgalmassága után végre van egy kis időm, hogy beszámoljak az engem ért érdekes dolgokról.
Gondolom, sokan hallottatok már róla, hogy idén Szingapúrban kerül sor az első Ifjúsági Olimpiai Játékokra. Az esemény az egész világ junior sportolóit izgalomban tartja, így engem is. A magyar csapat augusztus végén kel útra, és természetesen alig várom, hogy elinduljunk.
Az olimpiai fogadalomtételre, amelyen összesen 51 sportoló vett reszt, pénteken került sor. A Syma csarnokban találkoztam először az olimpiai kerettag többi tagjával. 10 órakor átvettük az egyenruháinkat, kezdve a sport-, majd a ,,felvonuló’’ ruhákkal. Mindenki egyénre szabott cipőt is kapott; szerintem nagyon csinosak leszünk.
A próbáról doppingvizsgálatra rohantam. Nem mondom, nem életem legszebb percei ezek, meg akkor sem, ha ezen a vizsgálaton mar párszor átestem. Nem könnyű dolog akkor, abban az időben, eleget… na de ebbe ne is menjünk bele…
Ezek után jöhetett a közös ebéd; itt megbeszéltük a fontosabb dolgokat csapatvezetőinkkel, valamint a MOB képviselőivel. Elhangzott, hogy mikor-hogyan kell viselkedni, mikor-hol mit kell viselni, elmondták az indulás, valamint az érkezés időpontjait, illetve a szokásos bátorító beszédek is megvoltak, melyeket Kokotól es Egerszegi Krisztinától hallhattunk.
Kora délután az Urania mozihoz mentünk, mert ott rendezték a fogadalomtételt. Persze a rendezők nem bízták a véletlenre a dolgokat, ezért nem egyszer elpróbáltuk a forgatókönyvet. Mondhatjuk, hogy megérte, hisz az este nagyon jól sikerült. Ezt nem csak azért mondom, mert mi jól végeztük a dolgunkat, hanem azért is, mert a műsorok is nagyon élvezetesek, jól koreografáltak voltak.
A napot egy kisebb állófogadással koronáztuk meg, de sajnos nekem nem itt volt vége a napnak, mert Sopron az meg bő 2 óra autóval Budapestről. Persze nem bánom, hogy egy ilyen szép nap után kellett meg kocsikáznom egy keveset.
A héten egyébként pihentem, Zalakaroson voltam anyukámmal es a nőveremmel, de hétfőtől újra a felkészülésé a főszerep. Az Olimpia után utazom Angliába apukámmal, majd pedig New Yorkba, a US Openre.
A következő bejelentkezésemig mindenki vigyázzon magara, sziasztok,
Timi
Az utóbbi hetek mozgalmassága után végre van egy kis időm, hogy beszámoljak az engem ért érdekes dolgokról.
Gondolom, sokan hallottatok már róla, hogy idén Szingapúrban kerül sor az első Ifjúsági Olimpiai Játékokra. Az esemény az egész világ junior sportolóit izgalomban tartja, így engem is. A magyar csapat augusztus végén kel útra, és természetesen alig várom, hogy elinduljunk.
Az olimpiai fogadalomtételre, amelyen összesen 51 sportoló vett reszt, pénteken került sor. A Syma csarnokban találkoztam először az olimpiai kerettag többi tagjával. 10 órakor átvettük az egyenruháinkat, kezdve a sport-, majd a ,,felvonuló’’ ruhákkal. Mindenki egyénre szabott cipőt is kapott; szerintem nagyon csinosak leszünk.
A próbáról doppingvizsgálatra rohantam. Nem mondom, nem életem legszebb percei ezek, meg akkor sem, ha ezen a vizsgálaton mar párszor átestem. Nem könnyű dolog akkor, abban az időben, eleget… na de ebbe ne is menjünk bele…
Ezek után jöhetett a közös ebéd; itt megbeszéltük a fontosabb dolgokat csapatvezetőinkkel, valamint a MOB képviselőivel. Elhangzott, hogy mikor-hogyan kell viselkedni, mikor-hol mit kell viselni, elmondták az indulás, valamint az érkezés időpontjait, illetve a szokásos bátorító beszédek is megvoltak, melyeket Kokotól es Egerszegi Krisztinától hallhattunk.
Kora délután az Urania mozihoz mentünk, mert ott rendezték a fogadalomtételt. Persze a rendezők nem bízták a véletlenre a dolgokat, ezért nem egyszer elpróbáltuk a forgatókönyvet. Mondhatjuk, hogy megérte, hisz az este nagyon jól sikerült. Ezt nem csak azért mondom, mert mi jól végeztük a dolgunkat, hanem azért is, mert a műsorok is nagyon élvezetesek, jól koreografáltak voltak.
A napot egy kisebb állófogadással koronáztuk meg, de sajnos nekem nem itt volt vége a napnak, mert Sopron az meg bő 2 óra autóval Budapestről. Persze nem bánom, hogy egy ilyen szép nap után kellett meg kocsikáznom egy keveset.
A héten egyébként pihentem, Zalakaroson voltam anyukámmal es a nőveremmel, de hétfőtől újra a felkészülésé a főszerep. Az Olimpia után utazom Angliába apukámmal, majd pedig New Yorkba, a US Openre.
A következő bejelentkezésemig mindenki vigyázzon magara, sziasztok,
Timi
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)