Először is elnézést kérek, amiért nem jelentkeztem az elmúlt időszakban. Rengeteg minden összejött és őszintén megmondom, nem igazán volt időm a blogírásra. Most viszont itt vagyok, hogy újabb bepillantást engedjek a hétköznapjaimba.
Jelenleg Londonban vagyok a Gosling Akademián. Teniszezni sajnos kevesebbet tudok, mint szeretnék, ugyanis a múlt héten megsérültem. A Jersey szigetén zajló $25k versenyen játszottam és egy rossz lépésnél kifordult a bokám. A sérülés szerencsére nem súlyos, de napokig nem tudtam lábra állni és a lábam szinte a szivárvány minden színében pompázott.
A duzzanat már szerencsére leapadt, és tegnap elkezdtem játszani is, de egyelőre még csak álló helyből. Naponta többször járok kezelésre és a fizio szerint még öt-tíz nap kell ahhoz, hogy fájdalom nélkül tudjak játszani.
Remélem, hogy igaza van. Jövő hét kedden ugyanis Jamie Evans és én indulunk Koreaba, ahol két $25k verseny vár rám, mielőtt a japán $50k-re utazom. Az utolsóra a tavalyi jó junior eredményeimnek köszönhetően szabadkártyát kaptam, tehát jó lenne eredményesen szerepelni az ázsiai körúton. Nem titkolt célom, hogy a 2011-es Grand Slam selejtezőkön már ott legyek és ehhez kellenek az idei jó eredmények.
A sérülés nyilvánvalóan bánt, de bizakodó vagyok továbbra is. A Jersey előtti heteket Angliában töltöttem és úgy érzem, hogy sokat javult a játékom. A szervámmal és a tenyeresemmel nagyon elégedett vagyok. Rengeteget dolgoztunk rajta Apával otthon , Angliában pedig Jamievel. Úgy látszik, megérte.
Jerseyben egy svéd lánnyal játszottam, aki 150-ben van a WTA világranglistán. A lány az utóbbi hetekben nyert egy $50k, egy $25k versenyt, úgyhogy mondhatjuk, hogy jó formában volt. A meccset nagyon vártam; kíváncsi voltam, hogy mennyivel játszik jobban nálam egy ilyen magasan rangsorolt játékos.
Örömmel mondhatom, hogy a különbség nagyon kicsi volt; amikor megsérültem, 3:3-ra álltunk. A szerváim nagyon jók voltak, összesen hat ászt ütöttem a három szervajátékom alatt, és a lány egy pontot csinált fogadóként. Szomorú vagyok, hogy nem tudtam befejezni a meccset.
Tudom, hogy többen mondták, hogy ok nélkül adtam fel. Aki ismer engem, tudja, hogy ok nélkül soha nem adok fel meccset, főleg nem akkor, ha teljesen egyenlő az állás. A bokám aláfordult, és sajnos semmi esély nem volt arra, hogy játszak.
Most mennem kell, vár az újabb rehabilitációs kezelés a fizionál. Mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok Angliából!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése