Üdvözlök mindenkit a blogomban! Először is, hadd mondjam el, hogy még sosem írtam blogot, úgyhogy kérek mindenkit, hogy tartsatok velem. Amikor a Felix Promotion megkért, hogy írjak blogot, örömmel vállaltam. Remélem, élvezni fogjátok a heti beszámolóimat. Nem titkolt célom, hogy bepillantást engedjek az engem kedvelőknek, támogatóknak a szorgos hétköznapjaimba, illetve hogy olyan érdekes történeteket meséljek. Azt hiszem, bevezetőnek ez bőven jó, úgyhogy vágjunk is bele!
Mint sokan tudjátok, tegnap értem haza Ausztráliából, úgyhogy még eléggé fáradt vagyok, és az időjárás sem tetszik annyira idehaza. A hazatérésem viszonylag zökkenőmentesen zajlott, azt leszámítva, hogy az engem Ausztráliába elkísérő édesapám és én csak Doha-ig tudtunk együtt repülni. Ő onnan egyenesen haza, én pedig Londonba, majd Pozsonyba repültem.
Habár az Ausztral Open már régen véget ért, meg mindig az ott történtek hatása alatt állok. Az év első Grand Slam versenyére a felkészülésem jól sikerült; a felvezető versenyt megnyertem. Tralalgonban olyan játékosokat vertem meg, akik a világ junior elitjéhez tartoznak, így joggal bízhattam a jó szereplésben Melbourne-ben is; főleg úgy, hogy első kiemelt voltam mind egyéniben, mind párosban. Sokan azt gondolják, hogy első kiemeltnek lenni egyet jelent a kötelező győzelemmel: bár ilyen egyszerű lenne Slamet nyerni! A játék napról napra jobban ment, mindhárom győztes meccsemért keményen megküzdöttem. Sajnos, a negyeddöntőben Krystina Pliskova aznap jobb volt nálam, de becsületesen harcoltam, és nem szégyellem, hogy vesztettem. Tanultam belőle, ami számomra nagyon fontos.
A páros döntőbeli vereségünk viszont még ma is faj. Gaby (Gabriela Dabrowski) és én nagyon bíztunk abban, hogy meglesz életünk Grand Slam győzelme, és a mai napig nem igazan értem, hogyan engedhettünk ki a kezünkből a győzelmet. A nyilvánvaló csalódottságom ellenére azonban azt mondom, hogy egyszer majd csak megsül a pecsenyém, és lesz Grand Slam győzelmem is. Az év még hosszú…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése