2. felvétel: Milánó,51. Trofeo Bonfiglio
2010. május 25., kedd
2010. május 4., kedd
Benik Balázs
Sziasztok!
Először is le kell szögeznem valamit: a rali és a tereprali között az az egyik nagy különbség, hogy mivel utóbbiban titkos az útvonal. Így azután nem kellett az elmúlt hét végét pályabejárással töltenem, mint annak idején a raliban, és el tudtunk menni egy kicsit a családdal kikapcsolódni.
Őszinte vagyok: ebben az évben még nem bánom, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül lehet kevesebbet foglalkozni ezekkel a dolgokkal – mert így legalább több idő marad a munkára, amiből mostanság van bőven és természetesen a családra.
A kisfiam nemrég kezdett el járni, most minden körülötte forog, viszem magammal kocsikázni, amit persze ő hihetetlenül imád – mindent teker, ami a kezébe akad, kormányt, váltót, mindent... Szóval jó volt a hétvégén egy kis időt a családdal tölteni, ez a hét már úgyis a kapuvári versenyről szól.
Valamelyik nap lehetőségünk lesz egy hosszabb tesztre, amit már nagyon várok, csakúgy, mint a versenyt, amely ismét egy újdonsággal szolgál számunkra. A kis csapatunkban üdvözölhetjük ugyanis Talmácsi Gábort.
Ami engem illet, nagyon örülök, hogy egy világbajnokot tudhatunk a Right Guard-csapat soraiban, megtiszteltetés együtt versenyezni. Az igazság az, hogy mi nagyjából együtt kezdtük a pályafutásunkat, úgyhogy egészen kicsi gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Azóta ha nem is sűrűn találkozunk (hiszen ő rengeteget van külföldön), de tartjuk a kapcsolatot, úgyhogy afelől nincs kétségem, hogy jó hangulat lesz a csapaton belül.
Főleg, hogy hozzám hasonlóan neki sincs túl sok tapasztalata a terepralival, nekem van egy versenyem, ő tesztelt, úgyhogy biztos lesz harc. Persze, azt nem hinném, hogy egymást fogjuk nézegetni, hiszen nem a kettőnk közötti csata a lényeg, inkább arra törekszünk majd én is meg ő is, hogy a lehető legjobb pozícióban végezzünk az összetettben.
Bízom benne, hogy a csapatunknak szerencsés hétvégéje lesz, és mindannyian gondmentesen célba érünk – ha ez sikerül, már nagyon nagy panaszra nem lehet okunk.
Először is le kell szögeznem valamit: a rali és a tereprali között az az egyik nagy különbség, hogy mivel utóbbiban titkos az útvonal. Így azután nem kellett az elmúlt hét végét pályabejárással töltenem, mint annak idején a raliban, és el tudtunk menni egy kicsit a családdal kikapcsolódni.
Őszinte vagyok: ebben az évben még nem bánom, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül lehet kevesebbet foglalkozni ezekkel a dolgokkal – mert így legalább több idő marad a munkára, amiből mostanság van bőven és természetesen a családra.
A kisfiam nemrég kezdett el járni, most minden körülötte forog, viszem magammal kocsikázni, amit persze ő hihetetlenül imád – mindent teker, ami a kezébe akad, kormányt, váltót, mindent... Szóval jó volt a hétvégén egy kis időt a családdal tölteni, ez a hét már úgyis a kapuvári versenyről szól.
Valamelyik nap lehetőségünk lesz egy hosszabb tesztre, amit már nagyon várok, csakúgy, mint a versenyt, amely ismét egy újdonsággal szolgál számunkra. A kis csapatunkban üdvözölhetjük ugyanis Talmácsi Gábort.
Ami engem illet, nagyon örülök, hogy egy világbajnokot tudhatunk a Right Guard-csapat soraiban, megtiszteltetés együtt versenyezni. Az igazság az, hogy mi nagyjából együtt kezdtük a pályafutásunkat, úgyhogy egészen kicsi gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Azóta ha nem is sűrűn találkozunk (hiszen ő rengeteget van külföldön), de tartjuk a kapcsolatot, úgyhogy afelől nincs kétségem, hogy jó hangulat lesz a csapaton belül.
Főleg, hogy hozzám hasonlóan neki sincs túl sok tapasztalata a terepralival, nekem van egy versenyem, ő tesztelt, úgyhogy biztos lesz harc. Persze, azt nem hinném, hogy egymást fogjuk nézegetni, hiszen nem a kettőnk közötti csata a lényeg, inkább arra törekszünk majd én is meg ő is, hogy a lehető legjobb pozícióban végezzünk az összetettben.
Bízom benne, hogy a csapatunknak szerencsés hétvégéje lesz, és mindannyian gondmentesen célba érünk – ha ez sikerül, már nagyon nagy panaszra nem lehet okunk.
2010. május 3., hétfő
Babos Tímea
Sziasztok,
Újra eltelt egy kis idő, ezért megint jelentkezem.
Utoljára arról számoltam be, hogy a bokasérülésem elég komoly, ezért nem tudtam túl sokat edzeni, es a Távol-keleti túrám is elmaradt. Ehhez képest most mást sem csinálok, csak edzek, próbálok visszarázódni a szokásos kerékvágásba, és persze igyekszem felkészülni a következő versenyeimre.
Mielőtt belekezdenék abba, hogyan is telnek a napjaim, azt még el szeretném mesélni, hogy egyáltalán hogy sikerült hazakerülnöm. Elvileg április 17-én kellett volna hazaérkeznem, de a vulkáni hamu közbeszólt, ezért csak 21-én értem haza. Persze, hogy ne legyen túl egyszerű az életem, mindez nem repülővel történt, hanem busszal. Igen, jól olvastátok, busszal jöttem haza Angliából! Röpke 23 óra alatt meg is érkeztem Bécsbe, onnan pedig apa hozott haza Sopronba. Nem mondom, ez volt életem egyik legunalmasabb es leggyötrelmesebb utazása, de legalább sikerült valahogy hazakerülnöm.
Most már térjünk a lényegre, ez csak egy kis érdekesség volt. Szóval jelenleg rengeteget edzek. Az első napokban még a ritmust és a technikát próbáltam megtalálni, hisz a 4 hét visszafogottabb tempó bizony meglátszott a játékomon. Szerencsére már napról-napra jobban játszom, elkezdtem pontokat, meccseket is játszani, mert nemsokára utazok egy versenyre, amire valamiféle pontkijátszás nélkül nem érdemes elmenni. Persze a fitness sem maradhat el, rengeteget futok, biciklizem, erősítek, hogy visszaszerezzen a kondíciómat és a gyorsaságomat. Mindezek mellett persze folyamatosan kell erősíteni, nyújtani, kezelni a bokámat, mert még nincs tökéletes állapotban. Továbbra is bokavédőben játszom, és úgy néz ki, hogy ez egy jó darabig így is marad, mert a szalagok teljesen legyengültek.
Nagyjából így nézett ki az elmúlt 2 hét, de hamarosan ennek is vége. Hétfőn este indulok Skóciába, egy 10.000 dolláros versenyre, ami jó bemelegitőverseny lehet a következő hetekre. Skóciából irány Csehország és egy 50.000 dolláros verseny, majd Olaszország és egy junior A kategóriás verseny. Utána úgy néz ki, hogy hazajövök pár napra, és itthon készülök a Roland Garrosra.
Ne feledjük, a Grand Slam trófea még mindig hiányzik a vitrinemből, de remélem ez nem marad így sokáig. Drukkoljatok! Hamarosan újra jelentkezem.
Újra eltelt egy kis idő, ezért megint jelentkezem.
Utoljára arról számoltam be, hogy a bokasérülésem elég komoly, ezért nem tudtam túl sokat edzeni, es a Távol-keleti túrám is elmaradt. Ehhez képest most mást sem csinálok, csak edzek, próbálok visszarázódni a szokásos kerékvágásba, és persze igyekszem felkészülni a következő versenyeimre.
Mielőtt belekezdenék abba, hogyan is telnek a napjaim, azt még el szeretném mesélni, hogy egyáltalán hogy sikerült hazakerülnöm. Elvileg április 17-én kellett volna hazaérkeznem, de a vulkáni hamu közbeszólt, ezért csak 21-én értem haza. Persze, hogy ne legyen túl egyszerű az életem, mindez nem repülővel történt, hanem busszal. Igen, jól olvastátok, busszal jöttem haza Angliából! Röpke 23 óra alatt meg is érkeztem Bécsbe, onnan pedig apa hozott haza Sopronba. Nem mondom, ez volt életem egyik legunalmasabb es leggyötrelmesebb utazása, de legalább sikerült valahogy hazakerülnöm.
Most már térjünk a lényegre, ez csak egy kis érdekesség volt. Szóval jelenleg rengeteget edzek. Az első napokban még a ritmust és a technikát próbáltam megtalálni, hisz a 4 hét visszafogottabb tempó bizony meglátszott a játékomon. Szerencsére már napról-napra jobban játszom, elkezdtem pontokat, meccseket is játszani, mert nemsokára utazok egy versenyre, amire valamiféle pontkijátszás nélkül nem érdemes elmenni. Persze a fitness sem maradhat el, rengeteget futok, biciklizem, erősítek, hogy visszaszerezzen a kondíciómat és a gyorsaságomat. Mindezek mellett persze folyamatosan kell erősíteni, nyújtani, kezelni a bokámat, mert még nincs tökéletes állapotban. Továbbra is bokavédőben játszom, és úgy néz ki, hogy ez egy jó darabig így is marad, mert a szalagok teljesen legyengültek.
Nagyjából így nézett ki az elmúlt 2 hét, de hamarosan ennek is vége. Hétfőn este indulok Skóciába, egy 10.000 dolláros versenyre, ami jó bemelegitőverseny lehet a következő hetekre. Skóciából irány Csehország és egy 50.000 dolláros verseny, majd Olaszország és egy junior A kategóriás verseny. Utána úgy néz ki, hogy hazajövök pár napra, és itthon készülök a Roland Garrosra.
Ne feledjük, a Grand Slam trófea még mindig hiányzik a vitrinemből, de remélem ez nem marad így sokáig. Drukkoljatok! Hamarosan újra jelentkezem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)