Felix Promotion Sportolói

Babos Tímea weboldala

2011-02-16T16:36:00.002+01:00

Sziasztok!

Most, hogy megjelent az új weboldalam, én is megkezdem soraimat. Természetesen nagyon izgatott vagyok, hogy saját oldalam van, és szerintem nagyon szép lett. Remélem, Nektek is tetszeni fog és ígérem, hogy rendszeresen fogok jelentkezni a Blog rovatban, hogy beszámoljak a mindennapjaimról. Mondanom sem kell, a facebook oldalam továbbra is működik (www.facebook.com/timeababos), ahol rendszeres rövid hírekkel jelentkezem a világ minden tájáról.

Amint azt már tudjátok, a múlt héten a Federation-kupán játszottam Izraelben, ahonnan vasárnap érkeztem Sopronba. Sokat nem maradhattam otthon, kedden reggel már edzésem volt Budapesten. Sok a tennivalónk a következő versenyig, hisz a Fed-kupán szerzett tapasztalataimat, észrevételeimet be kell épitenünk a játékomba. Ez nem egyszerű, de most, hogy egy versenyen játszhattam a legnagyobb játékosokkal, köztük a világelső Wozniackival és a top 10-es Azarenkaval, illetve Radwanskaval, tudom, hogy mit kell tennem a top100-ba kerüléshez.

A héten napi 2 tenisz és 2 kondiedzésem volt, de néha szerepel masszázs, gyógytorna vagy épp pszichológus is a programban. Nagyon jól érzem magam Budapesten; élvezem az itteni életet, edzéseket, ugyanakkor viszont már várom a következő versenyemet. Február 22-én indulok Mexikóba, ahol egy 220.000 dolláros WTA és két 25.000 dolláros ITF tornán fogok játszani.

Érdekes túra lesz, és nemcsak azért, mert különböző erősségű tornákon fogok szerepelni, hanem azért is, mert most először fogunk együtt utazni edzőmmel, Barátosi Levivel. Mindenesetre drukkoljatok és figyeljétek a site-ot újabb hírek miatt.

Remélem, mindenkinek tetszik az oldal, kellemes böngészést kivánok.

Timi

Rakonczay Viki és Gábor V.

2010-11-22T10:31:00.009+01:00

Mindelo – Fernando de Norona. Az Atlanti-óceán és az Egyenlítő átvitorlázása

2010. 11. 04.
Az előző nap végre el tudtuk küldeni haza a fotókat a mindeloi netkávézóból, vettünk egy kevés friss élelmiszert, kicseréltük az egyik gázpalackot. A hajó alját másfél órás „búvárkodással” letakarítottam az időközben ismét rátelepedett piciny élőlényektől. Reggel még elpakoltunk és rögzítettünk mindent a hajó gyomrában, majd készen álltunk, vártunk egy félórát, mire lehiggadnak a kedélyek és nekivághatunk a körülbelül kéthetesre tervezett Atlanti átkelésnek.
10 óra, mikor felszedjük a horgonyt és elindulunk. Kifelé menet a horgonyzóhelyről, körül motorozzuk a Victoria névre keresztelt Golden Hind replikát. A fedélzetről a matrózok lelkesen integetnek, Rudolf pedig jókívánságai után hozzáteszi: ha nem éljük túl, találkozunk a Jupiteren! – Érdekes gondolat, de miért pont a Jupiter? Tudtommal ott nem lehet vitorlázni.
Tegnap este még átevezett hozzánk, számos áramlási és széltérképet hozott magával a déli óceánokról, de adott térképet Tahiti szigetéről is, ha meggondolnánk magunkat a földkerülést illetően. Ismét hosszasan beszélgettünk, majd mielőtt elment, átnézte a hajónk egy-két veszélyesnek mondható részét, ha borulunk mire figyeljünk oda, mik azok a szerelvények, berendezések amiket erősítsünk meg, nehogy kiszakadhassanak a helyükről, ha feje tetejére áll a világ – a hajónk.
Szóval nagy kör Rudolfék körül és irány kifelé az öbölből. A kijáratnál vitorlát rántunk és a friss hátszélben megindulunk Fernando de Noronha felé.

…Az egyenlítői övezet leküzdése fáradttá és elcsigázottá tett minket. A folyamatosan változó szél miatti vitorlaállításoknak – felhúzás, lehúzás, reffelés (méret csökkentése) - köszönhetően, túl vagyunk a kritikus részen, - jelenleg negyed szélben rohan a hajó. A Déli-Egyenlítői-áramlás által hozott hullámok miatt hatalmasakat döng a Panda orra, mikor felemelkedik a szemből érkező hullámon majd a következőbe belecsattan az eleje. Erős, robbanásszerű hang kíséri a jelenséget, majd a hullámból, melyben egy pillanatra megtorpan a hajó, köbméternyi víz repül fel, átrohan a fedélzeten, minek következtében sós és vizes minden…

…Éjjel két húszperces és hajnalban egy harmincperces alvás jutott ki az időjárás miatt, az állandó vitorla állítások és reffeléseknek köszönhetően. A kormányt végig kézben tartjuk, négyórás váltásokkal, hogy a lehető legtöbbet kihozzuk a hajóból és mihamarább átérjünk a déli féltekére ahol már egyenletesebb szelekre számítunk. Jelenleg a haladást biztosító szelet, az esőfelhők körüli légmozgás biztosítja. A felhők előtt rendszeresen erős szél fúj, alatta szintén erős a szél plusz szakad az eső. Majd mikor átmegy felettünk a felhő, eláll a szél és csak a döghullámok maradnak, melyeken a sebességét vesztett hajó összevissza hánykolódik a következő felhőig. Az egészhez hozzátartozik, hogy a felhők mozgásának és az így változó szélnek az iránya gyakran kevesebb, mint egy óránként változik pár fokot. Szóval vitorla le, fel, reffelés, majd ismét le és fel.
Meglehetősen kimerítő, a mérföldek pedig lassan fogynak.

…Már két napja a délkeleti passzáttal robogunk.
Az Egyenlítő alig több mint egy fokra van. Késő délután az amúgy is vaskosan felhős ég egyre sötétebb és bizarrabb kezdett lenni. A horizonton számos helyen szakadt az eső és habár negyedszeles menetben voltunk, így a felhők a hajó orra felől érkeztek, de mégis ezzel az iránnyal ellentétesen, a hátunk mögötti hatalmas mély lila színű felhősáv közeledett. A nehéz felhők egymás felé tartottak…
Tudtuk itt valami jelentős változás készülődik, de ami a legbiztosabb, hogy hamarosan ismét jól megázunk. A szél olyan hirtelen állt el, hogy a hajó még lendületből futott egy darabig, mire a vitorlák csapkodni kezdtek. Lekaptuk a vásznakat és vártuk mi lesz. Még csak délután hat óra, de teljesen besötétedett, ahogy a hátulról érkező felhőrendszer fölénk ért. A levegő hirtelen lehűlt és már látszódott is mögöttünk a felborzolt víz felszínen, hogy erős szél érkezik. Felhúztuk a vitorlákat és beállítottuk az érkező új széliránynak megfelelően. Az eső elkezdett szakadni és a hajó pillanatok alatt hét csomóval robogott a hátszélben, minimális vitorlázattal is.

Fernando de Noronha /Brazil/

A szigeten nincsen kikötő, így az észak-nyugati részén elhelyezkedő öbölt választottuk horgonyzásra. Ez a hely védett az itt uralkodó délkeleti passzát széltől. Mikor a vízmélység 10-11 méter között váltakozott, horgonyt vetettünk, húsz méter lánccal és tíz méter kötéllel, majd hátra meghúzattuk a motorral. A horgony tart, megérkeztünk! 14 napot vitorláztunk a nyílt vízen, aminek nagy részében vagy szembe szél volt vagy a sokkal rosszabb félórás szélcsendek. Átjöttünk az egyenlítői szélcsendes vagy inkább zavart szeles övezeten és most ha csak három fokra is de a déli féltekén horgonyzunk a földgolyón. Reggelizünk egy keveset, majd felvettem a búvárszemüveget, hogy a víz alatt is meggyőződjek róla, a horgony jól beásta-e magát az aljzatba, nehogy később meglepetés érjen minket. Beugrottam a kellemes, kb. 28 fokos vízbe és amint alámerültem, a hajó alatt százszámra úszkáló kis halakat láttam. Na több se kellet, hívtam Vikit, hozza a nagy merítőhálót meg egy kis kenyeret, és fogjuk ki az ebédrevalót.

A kenyérmorzsák beváltak, mert valósággal forrt körülöttünk a víz. Két perccel később már meg is volt az első hal, nem volt nehéz dolgom csak a víz alatt manőverezve a nagy hálóval be kellett cserkészni az evéssel foglalkozó halakat. Kilenc hal után úgy ítéltük meg, ebből meglesz az ebéd meg a vacsora is. Megnéztem hát a horgonyt, amíg Viki megsütötte az ebédnek valót. (2010 nov. 18. Csütörtök)

Borulás a bocival

Másnap reggel felfújtam a bocit – a kis szürke gumicsónakot - és vártuk mikor csendesedik kicsit a szél, hogy kievezhessünk a partra. Mivel a város felől erősen fújt, inkább a felszélben próbálkoztunk az erdős rész felé. Ahogy közeledtünk a part felé, látszott cseppet sem veszélytelen törőhullámok rohannak ki a partra. Változtattunk az irányon és a kicsit délebbre levő nem sziklás hanem aranyszínű homokos part felé vettük az irányt. A hullámokban gyorsan haladtunk a kinézett rész felé,hogy megnézzük partra tudunk e szállni. Pár perccel később látszott, cseppet sem biztonságos a hely. A hatalmas törőhullámok magukba omlanak majd kivágódnak a partra. Vissza akartunk fordulni de valószínűleg valamilyen helyi áramlás a part felé sodort minket, nem beszélve a hullámokról. Most már úgyis kisodródunk a part felé, néztük melyik rész lehet a legbiztonságosabb és számoltuk a hullámokat milyen rendszerben érkeznek az óceán felől. A hatalmas dombok lassan hömpölyögtek át alattunk, de sejtettük, a parthoz közeledve a két méter magas lankás dombból gyorsan mozgó jó három méteres magába omló vízfal lesz. Talán a szörfösöknek ez ideális de a kis bocival meglehetősen kalandosnak ígérkezett. Ahogy a kritikus részhez értünk, átrobogott alattunk két hatalmas hullám, amitől csak úgy siklott a boci a part felé. Eveztem ahogy csak tudtam, hogy mihamarább átérjünk a kritikus részen ahol megtörnek a hullámok. A két nagy domb után egy kisebb érkezett amit ha jó pozícióból veszünk, sikerül kievezni baj nélkül.
Ekkor láttam meg a hátulról érkező irtózatos víztömeget, ami habár még messze volt, de sötét színe teljesen elkülönült az óceántól. A hullám mögöttünk kezdett felágaskodni, Viki szembe ült velem és csak
kiabálta – Evezz, evezz! – De én már láttam a mögötte felágaskodó tökéletes
vízfalat, minimum három méter magas függőleges fal. Elképesztő látvány! A hullám olyan gyorsan haladt felénk, hogy a tetején átbukó víz nem tudott a fal elé kerülni csak forrt a felső részen. Húztam egy utolsót az evezővel és vártam az elkerülhetetlent. A boci hátulja megemelkedett majd hosszában orra bukott, átrepült felettem az egész csónak Vikivel együtt. Szerintem háromszor pördülhettünk át a
hullám alatt. A gumicsónak felettem alattam, Viki erőteljesen hozzám vágódott, majd ismét a csónak volt felettem és ismét Viki. Próbáltam elérni, ami a közelembe van, táska, esetleg evezők, de csak tehetetlenül pörögtem a víz alatt. Szerencsénkre a talaj mélyen lehetett alattunk, mert nem láttam és egyikőnk se ütődött a fenékhez. Pár másodperccel később a hullám elengedett minket és felúsztunk a víz tetejére. Megdöbbenve láttuk mennyire közel sodort minket a hullám a parthoz. A cuccaink melyek nálunk voltak szanaszét úsztak körülöttünk. A boci felborulva tőlem húsz méterre balra, az egyik táska, ami az előbb még Vikin volt, most tíz méterre jobbra van, de számos egyéb apróság, mint a gumicsónak fa ülése, vagy az előbb még a lábunkon levő szandál, úsztak szanaszét a még mindig fehéren habos vízfelszínen. Fontossági és közelségi sorrendben úsztunk a különféle tárgyakért. Kivittünk mindent a partra és csak álltunk és néztük a többi törő hullámot. Röhögtünk a megkönnyebbüléstől, hogy mindketten sértetlenül megúsztuk a borulást.
Pár perc eltelt mire felocsúdtunk az eset hatása alól, majd felmértük a károkat. A boci sértetlen és megvan miden alkatrésze. A szandáljainkat is sikerült kimenteni, a kis táska szintén megvan amiben az útleveleket okmányokat, pénzt tartjuk. A rajtunk levő napszemüvegek eltűntek a borulásnál, Viki mobilja elázott és szintén elázott a fényképezőgépünk, ami már hét éve minden kalandban velünk van.
Gyorsan szétszereltem de minden részéből folyt ki a homokos sós víz. Ha visszaérünk a hajóra, kimosom édesvízzel, de szerintem a mobil és a fotógép áldozata lett a borulásnak.

Látszott itt nem tudunk visszaevezni a hajóhoz, gyalogosan bejártuk a környező partokat, hátha találunk valahol egy vízre szállásra alkalmas területet. Útközben a vízparti erdőszélen rábukkantunk egy kis hangulatos italozóra. Mivel a csapos srác mosolyogva elfogadta a száraz Reais helyett a vizes Eurónkat, leültünk egy italra. Több helybéli aki a parton halászott, biztosított róla minket, ilyet még nem láttak és itt ember nem szállt még partra. Néha jönnek szörfösök de az más mint a mi kis csónakunk. Örülnek, hogy túléltük!
-Hát mi is örülünk!
A hűvös sör és gyümölcslé után elcipeltük a csónakot arra a helyre, ami a leginkább biztonságosnak nézett ki. Már készülődtünk indulni, mikor egy helyi brazil halász, arrébb mutatott úgy száz méterrel, szerinte az tökéletesebb hely az indulásra. Néztem a helyet, ahol szerintem épp oly veszélyesen törtek meg a hullámok. Letettem a csónakot és odasétáltam az öreghez, hogy megtudjam, miből gondolja, hogy ott jobb?
Elmutogatta hányadik hullám után, visszafelé áramlik a víz a parttól, ami segíthet nekünk. Megköszöntem a tanácsot és miután tényleg logikusnak tűnt a dolog, átcipeltük a bocit és figyeltük milyen rendszerben érkeznek a hullámok. Gondolom a halásznak tetszett, hogy hallgatok rá, mert kerített egy erős embert és mondta, segít elindulnunk.
Beültünk a csónakba, a két segítőnk irányba tartotta a hajót és vártuk a kedvező pillanatot. Kívülről nézve meglehetősen látványosak lehettünk, mert húsz perc alatt népes tábor gyűlt össze a parton fotózás végett, miközben minden hullám beterítette a kis bocinkat, mely ekkor már majdnem színültig volt vízzel.
A halász pedig egyszer csak elkiáltotta magát és eszeveszett sebességgel tolt minket egyenesen a hullámok felé. Két kisebb hullám ismét beterített minket, de a másik ember elölről rákapaszkodott a csónakra így az nem borult meg, míg a másik tolta, Egyszerre csak elmerültek alattunk a segítőink, én meg csak eveztem és eveztem. Két perc és sikerült átjutnunk a kritikus részen, ahol megtörik a víz. Intettünk segítőinknek és lassan de biztosan távolodtunk a parttól.
Másnap több halász és helybéli zarándokolt el a horgonyon ringatózó hajónkhoz és igyekeztek tudtunkra adni, milyen remekül visszaeveztünk két megtörő hullám között.

Rakonczay Viki és Gábor - IV.

2010-11-05T09:22:00.008+01:00

Las Palmas - Pasito Blanco - Mindelo

Tíz napot töltöttünk Gran Canaria fővárosa, Las Palmas kikötőjében. A marina és környéke ideális hely a hajó felkészítésére a hosszabb óceáni út előtt. Reggeltől estig a hajón dolgoztunk. Számos apróságot itt könnyű beszerezni, mint például a következő kikötési országok lobogóit, amit érkezés és ott tartózkodás alatt fel kell húzni az árboc jobb oldala felőli vendéghelyre. A kikötőben így három lobogó van a hajón, a hátsó merevkötélzeten az angol tengerészeti, ahova a hajó regisztrációja szól, jobb oldalt a fenn említett vendéglobogó és ezzel ellentétesen a magyar lobogó.
A legnagyobb és legérdekesebb munkát egy új, második elő merevítő beszerelése jelentette, mely által az árboc jelentős plusz erősítést kapott. A mólón, melyhez a hajó ki volt kötve, érdekes szomszédaink akadtak. Mellettünk állt egy masszív kétárbocos vitorlás, mely építési anyagát tekintve ferro cement, vagyis egy nagyméretű beton "teknő". A hajó méretében megegyezik a miénkkel, de súlya több mint a duplája. A vitorláson élő ukrán házaspár egy másfél éves kislánnyal lakik Las Palmasban. A fiatal apa Max és felesége Elena gyakran meghívtak minket ebédre vagy vacsorára. Ők nem vitorláznak a hajójukkal csak laknak rajta, mivel mikor a szigetre érkeztek egy viharban kétszer egymás után lefeküdt a hajójuk és ez mint Max mondja, Elenának rossz élmény volt. Max, csakúgy mint hajója, masszív, erős ember és valahányszor csak beszélgettünk szóba hozta, hogy övé a legerősebb hajó a kikötőben, munkáját tekintve tengerész egy az Afrika és a Kanári között árut szállító teherhajón. A mólón volt még tavalyról egy ismerősünk, a spanyol Rafaell, aki egyedül él fahajóján, és igen élénken élt benne a legutóbbi találkozásunk alkalmával elfogyasztott hazai pálinka élménye. Mellette állt egy nagy katamarán angol házaspárral és két tíz év alatti gyerekkel. A móló elején pedig az egyik Forma egyes csapat francia mérnöke várta az ideális időt, hogy tovább vitorlázzon Brazília felé.

Október 16. Eljött az indulás napja, ideje tovább haladnunk. De mielőtt elhagytuk volna a marinát előbb megálltunk a Texaconál üzemanyagot vételezni és kicserélni a gázpalackokat. Míg megtelt a hajó tankja a kutas ember is megtudta mekkora útra igyekszünk, és miután fizettem és elindultam vissza a hajóhoz, hevesen kiabált utánam, -Captain, Captain! Visszafordultam és elindultam felé, gondolva elszámolták az árat, mert gyanúsan olcsón mérték a diesel literét. De legnagyobb meglepetésemre a köpcös kanárió csak egy magyar zászlót lengetett és kezében egy üveg borral sietett felém. A palack borra ráírta: Pedrótól. Így búcsúztunk el Las Palmastól, a helyiek integetése és a marina erős kürtölése közepette.
A gát védelmét este negyed nyolckor hagytuk el és indultunk tovább a 860 tmf-re (1500 km-re) levő Zöld-foki-szigetek felé.

Másnap délután mintegy nyolcvan kilométerre voltunk Gran Canariától délre, mikor a szél teljesen elállt és motort indítottunk. Tíz perc múlva erős kopogó hang jelentkezett a motortér alatt. Leállítottuk a motort és miután a motortérben semmi szokatlant nem találtunk, bementem a vízbe, hogy a hajó alatt levő propellert is megnézzem. Meg is találtam a problémát, elhagytunk egy kis gumi tömítést a tengely körül így a hajócsavar vadul rángatózott, mikor gázt adtunk. A problémát itt a vízen nem lehet orvosolni, ki kell emeltetni a hajót és be kell rakni egy új tömítést.
Arra az elhatározásra jutottunk, hogy inkább visszafordulunk és a Gran Canária déli részén levő Pasito Blanco kikötőben javítjuk meg a problémát. A Zöld- foki-szigetek több mint egy hét hajózásra vannak és mivel eddig csak rossz híreket hallottunk a szigetcsoportról nem akartunk kockáztatni. Gran Canarián biztosan be lehet szerezni az elveszett alkatrészt. Megfordítottuk a hajót és a gyenge észak-kelet és kelet között váltakozó szélben megindultunk Pasito Blanco felé.
Hajnali három órára meg is érkeztünk és a kikötőtől háromszáz méterre horgonyt vetettünk. Mivel a motort nem akartuk használni, nehogy a hajócsavar mozgó tengelyének valami egyéb baja legyen, így megvártuk a reggelt és Viki a bocival beevezett a kikötőbe, hogy keressen szerelőt és megkérdezze, mikor lehet a hajót kidaruzni.
Egy órával később kiderült, hogy erre a pár száz méterre használhatjuk a motort alacsony fordulatszámon és még ma ki is emelik a hajót, megrendelik az alkatrészt és másnap már mehetünk is.

Az egész helyzetben a legérdekesebb, hogy három évvel ezelőtt ebből a kikötőből indultunk az Atlanti-óceán 51 napos átevezésére. Nem csoda hát, hogy a kikötőben emlékeztek ránk és így jelentős kedvezményt kaptunk a kikötőkapitánynál a daruzásért és a motorszerelő munkadíjából is. Cserébe csak a kikötő speciális Pasito Blanco feliratú lobogóját kérték, hogy tegyük ki a hajóra, amíg ott vagyunk és el nem hagyjuk a szigetet.

Október 20-án 14 óra 15 perckor végre elindultunk.
Másnap hajnalban még látszódott Gran Canaria és mellette Tenerife felhõbõl kibújó, közel négy kilométer magas csúcsa a Teide.
A Kanári-szigetek alatt gyakoriak a szélcsendek, mivel az észak-keleti szél "fennakad" a szigetekben így a Kanári alatt meglehetősen zavart szelek fújnak. Ennek köszönhetően első nap csak 58, míg második nap csekély 47 tengeri mérföldet sikerült megtennünk.
Október 23.-án tartottuk megismerkedésünk 11. évfordulóját. 11 évvel ezelőtt ezen a napon futottunk együtt a Kisképzőben, az ünnep tiszteletére tartott iskolai futóversenyen és alkottunk hat helyett ketten egy csapatot. A versenyen végül másodikak lettünk, majd rá egy évre az első hely lett a miénk.
Szóval az évfordulónk megünneplésképp most sütöttünk barackos pitét és koccintottunk egy kis vörösborral.

Ma már fúj a szél és a nap végére több, mint 110 mérföldet vitorláztunk, ami a rengeteg élelmiszerrel és felszereléssel megrakott túlsúlyos hajóval igen jónak mondható.
> Okt. 24. 119,9 tmf
> Okt. 25. 132,7 tmf
> Okt. 26. 123,9 tmf
> Okt. 27. 130,5 tmf
Az elmúlt napokban Bf. 5-ös (szél 30-40 km/h, hullám 2,-2,5m) az óceán, a szél többnyire észak-keleti irányból fúj, néha pár órára Bf. 6-osra (szél 40-50km/h, hullám 3-4 m) erősödik, de ennek köszönhetően remekül haladunk is. Reggelente több repülőhalat is találtunk a fedélzeten, melyekből remek ebédet készítettünk.

Október 28. reggel láttuk meg Santa Antao szigetét, de mi a szorosan mellette elhelyezkedő lényegesen kisebb Sao Vicente szigetre igyekszünk, mely egyelőre a párás levegő miatt még nem látszik.
16 órakor már kirajzolódik Sao Vicente és két órával később Mindelo városka elõtti öbölben horgonyt vetünk.
Átállítjuk a hajó óráját, hiszen itt a Kanárihoz képest is két órával korábban van. A horgony az erős szél ellenére is jól tart, így hát felbontunk egy üveg spanyol sangriát és koccintunk a lehajózott nyolc napra, mely idõ alatt a két szélcsendes naptól eltekintve, egész jó tempót sikerült kihoznunk a hajóból. Ismét itt a szárazföld, növények, emberek, épületek. -a civilizáció.

Sao Vicente sziget, Mindelo "város"

A sziget a horgonyzóhelyről olyan amilyen, nem túl szép, de Marokkóban láttunk már rosszabbat is. Itt a víz zöld, sok a rozsdaette félig elsüllyedt hajóroncs körülöttünk, és a helyiek facsónakokon közlekednek az egykor szebb napokat megélt roncsok között.
29.-én este csendesedett le annyira az idő, hogy beeveztünk a faluba, többen mondták, nagy koncert lesz a főtéren tíz órakor. A bocit ott hagytuk a dingi szervizben, ahol 450 helyi pénzért vigyáztak rá este, a helyi őr mintegy tíz perc alatt töltötte ki a számlaként funkcionáló papírfecnit.
A település egyetlen nyitva levő pici boltjában, vagy harminc helybéli nézte a fociközvetítést, a földön és a kiszolgáló pulton ülve, de néhányan akiknek nem jutott hely, az utcáról tolongtak a kirakat előtt a foci vizuális élményéért. Jobbnak láttuk a vásárlás elhalasztását, így tovább gyalogoltunk. Az utcákon mindenhol fiatalok ülnek, a kapubejárókban és a sarkokon egyaránt, nem csinálnak semmit, csak elhallgatnak, mikor arra megyünk, és néznek. Kerüljük tekintetüket és határozottan megyünk mintha nem először járnánk itt, ennek köszönhetően nem igazán szólítanak le pénzért.
Este tízkor a főtéren több ember gyülekezik, majd pár perc múlva a helyi zenészek nekikezdenek. A színpadot, műanyag flakonokba elhelyezett gyertyákkal érzékeltetik.
Az előadás katasztrofális, naiv és melankolikus. A harmadik szám végére a helybeliek is megunják és elkezdenek lassan de biztosan továbbállni. Az arcukra van írva, -ennél a koszos és kivilágítatlan utca sarkán üldögélni is jobb. Mi is továbbállnánk, de mivel a sötét utcákban nem akarunk tovább kísérteni és a látnivalók száma a koncert után egyenlő lett a nullával, jobbnak látjuk ha visszamegyünk a hajóra.

Másnap reggel, a mögöttünk horgonyzó húsz méteres fahajóhoz evezünk, Rudolf, a kapitány meghívásának eleget téve.
Még előző nap jött a hajónkhoz egy szakállas idős ember, aki kiszúrta a Rakonczay feliratot a hajó felépítményének oldalán és már messziről kiabálta, hogy -Magyar!
Rudolf Krautschneider, 68 éves cseh tengerész, aki már több föld körüli úton túl van és járt már az Antarktiszon is vitorlással. Az elmúlt tíz évben a Golden Hind,(Francis Drake expedíciója 1577-80) replikájával járja a világ óceánjait.
Hajónkon megvendégeltük egy kis meggypálinkával, majd ő is megívott magához.

A hajójára nehéz volt szavakat találni, nagy, masszív felfedező hátszeles vitorlás.
Rudolffal igen megkedveltük egymást és hamar nagy sztorik kerültek elő, kiderült személyesen találkozott, Gál Józseffel és Fa Nándorral, amikor a Szent Jupáttal földkerülésen voltak, méghozzá pont itt Mindelo falu előtt.
Óceánátevezésünket fantasztikus kalandnak tartotta, de jelenlegi utunkat a hírhedt déli-óceánok miatt túlságosan veszélyesnek találta és elmondta javaslatát, szerinte milyen taktikával haladjunk az Indiai és a Csendes-óceánon. Magyarázott a térképek fölé hajolva, majd mikor befejeztük az eszmecserét, végezetül kinyitott egy könyvet, amiben az előző hajói és azok által megtett utak voltak. A könyvben számos fotó volt tengerészekről, barátokról. Rámutatott az egyik nagy szakállú vitorlázó fotójára, majd a térképen Afrikától keletre az Indiai-óceánra. A barátja itt süllyedt el hajóstól egy viharban, majd megint a könyv következett egy másik fotóval és ismét a térkép, ahol egy másik tengerész odaveszett. -Az ötödiknél, mondtam neki, értjük mit akar ezzel mondani és higgye el, komolyan vesszük a Déli-óceánok erejét. - Ezzel le is zártuk a témát.

Rakonczay Viki és Gábor - III.

2010-10-04T11:00:00.001+02:00

Hajónapló – Gibraltári-szoros – Kanári-szigetek

Gábor:
Szeptember 12.
Tegnap este valamivel éjfél előtt futottunk ki Benalmadenaból, hogy ma, reggelre érjük el Gibraltárt és még világosban átkelhessünk a közel 60 kilométer hosszú szoroson. A térség tele van a több, egy-két száz méter hosszú konténer szállítókkal, teherhajókkal, tankerekkel, ezek közül némelyik horgonyon áll, a sziklától keletre, de már most látszik milyen sok hajó közlekedik a szorosban -mindketten ébren vagyunk, hiszen mindig nagy esemény átkelni a szoroson és kijutni a változékony Földközi-tengerről a hatalmas óceánra.

Közvetlenül a Gibraltári szikla mellett kerültünk egy olyan zavaros területre, ahol az amúgy erős szél majdnem teljesen leállt, a víz viszont valósággal forrt! Teljesen abszurd helyzet alakult ki, a lecsökkent szélben a fehéren habzó, tarajos, 2-3 méterre kicsúcsosodó majd magukba omló hullámok össze-vissza dobáltak minket. Úgy éreztük magunkat, mint a kádban a gumikacsa, amikor felverik neki a vizet. Jó negyed óráig eltartott mire túlmentünk ezen a zavaros területen és visszajött a korábbi szél és a hullámok.
Két óra alatt átértünk az európai oldalról a szoros afrikai oldalához, majd nyugatnak fordulva a bejövő hajóútvonal és a part között félúton vitorláztunk az Atlanti-óceán felé.
A szél igen megerősödött és annak ellenére, hogy az áramlás ellenünk dolgozott jó nyolc csomós sebességgel végigrohantunk a szoroson és a naplemente, már az Atlanti-óceánon ért minket.
Irány a Kanári-szigetek északkeleti sarka a kicsiny Graciosa sziget. Az út mintegy ezer kilométer.

Viki:
Mikor kiértünk az Atlantira, búcsút mondunk Európának és Afrikának, lélekben felkészültünk a több napos nyílt vízi menetre, a legközelebbi szárazföld előttünk a Kanári-szigetek lesznek.

Gábor:
Éjjel és másnap reggel is mindinkább nyugat felé hajóztunk, hogy minél inkább elhagyjuk Afrikát és belekerüljünk a Kanári áramlásba, mellyel stabilabb az út a szigetekig.

Viki:
Szeptember 16.
Még két napra van a Kanári, már nagyon hiányzik a friss kenyér, napok óta csak kétszersültet eszünk, úgyhogy ma sütöttem kenyeret, egy fokhagymás oregánósat és egy csokis sárgabarackosat. Abból a vízből készültek, amit Gábor készített a tengerből a pumpás víz tisztítóval. Az égen szinte folyamatosan felhők takarták a Napot, attól tartottam, nem fognak rendesen megkelni, de nem volt gond, mindkettő szépen kidagadt az edényéből.

A fokhagymás kenyeret most már 3dl sima tengervízzel és csak 4 dl szűrt víz hozzáadásával készítettem, de még mindig picit sótlan lett, legközelebb a sósvíz lesz 4 dl, akkor szerintem már jó lesz. Persze ezzel együtt végre nagyon jól esett a friss, meleg kenyér délután, az esti „műszak” előtt.

Gábor:
Szeptember 18.
A Földközi-tengerről öt napja hajóztunk ki az óceánra, most láttuk meg a horizonton Lanzarotte vulkanikus hegyeit. A kis sziget, ahova mi igyekszünk ez előtt van, de a párás levegőben kicsiny mérete miatt még nem látszódik.

Feltűnt Gracisa szigete is. A hajót felkészítjük a kikötésre, mivel kedvező északkeleti szél van, egészen bevitorlázunk a két sziget közti öbölbe és csak mikor már látszódnak az árbocok a kikötőben akkor vesszük le a vitorlát és indítunk motort.
A kikötőben kiderül, minden hely foglalt, így átállunk a tőle mintegy négy kilométerre levő horgonyzóhelyre. Az öbölben közel húsz vitorlás van horgonyon, így nehéz jó helyet találni, először nem is sikerül és fél óra múlva, ha lassan is de csúszni kezd a horgonyunk. Felhúzzuk, és kicsit arrébb újra horgonyt dobunk, majd a motorral jól meghúzatjuk hátulra, mikor tart, lemerülök búvárszemüvegbe és a víz ahol is megbizonyosodok a dologban. Dagály van, de így is csak hat méter a vízmélység, a lánc végén levő horgony jól tart, látszik most már biztonságban vagyunk és lehet végre pihenni egy kicsit míg át nem vitorlázunk a közeli Las Palmasba.

Szeptember 16.
Még két napra van a Kanári, már nagyon hiányzik a friss kenyér, napok óta csak kétszersültet eszünk, úgyhogy ma sütöttem kenyeret, egy fokhagymás oregánósat és egy csokis sárgabarackosat. Abból a vízből készültek, amit Gábor készített a tengerből a pumpás víz tisztítóval Az égen szinte folyamatosan felhők takarták a Napot, attól tartottam, nem fognak rendesen megkelni, de nem volt gond, mindkettő szépen kidagadt az edényéből.

A fokhagymás kenyeret most már 3dl sima tengervízzel és csak 4 dl szűrt víz hozzáadásával készítettem, de még mindig picit sótlan lett, legközelebb a sósvíz lesz 4 dl, akkor szerintem már jó lesz. Persze ezzel együtt végre nagyon jól esett a friss, meleg kenyér délután, az esti „műszak” előtt.

A receptem a következő:
Hozzávalók:
1 kg liszt
1 zacskó szárított élesztő
1-2 tk cukor
3-4 nagy gerezd fokhagyma apróra vágva
1 ek oregánó
1 tk fekete bors
6-7 dl víz, ebből 4dl tengervíz és 3dl édesvíz (természetesen otthon csak édesvíz, de akkor rakok mellé 2-3 tk sót)
2-3 ek étolaj

Ezeket összekeverem, összegyúrom és miután megkelt olajjal kikent kilisztezett tepsiben (margarin vagy vaj is lehet) beteszem a sütőbe egy órára, közepes lángon megsütöm.

Rakonczay Viki és Gábor - II.

2010-09-13T10:25:00.002+02:00

2010. 09. 09.
Reggel megérkezett Antonio –a kedvenc kikötőmesterünk- által vezetett méretes daru és felemelte a bakokon várakozó hajót, hogy mintegy száz méterrel arrébb beengedje a vízbe. A vízre tétel nagy izgalommal és érdeklődéssel jár, reggel e miatt kelt fel korábban két angol pár és egy ausztrál család is, akikkel az előtte levő; napokban ismerkedtünk meg.
Miután a hajót vízre engedték, én a hajó kikötésével foglalkoztam, Viki lement, hogy átvizsgálja a különböző vízkivezető csövek csatlakozását és tömítéseit, nehogy valahol vízbetörés legyen. Ez egy fontos feladat, ha a hajó hosszabb ideig van a szárazon. Egy perccel később már kiabál is, - Gábor víz, sok!
Épp meghúztam az utolsó kötelet, majd sietve bementem a kabinba. A víz a propeller kivezető tengelyénél folyt és csakugyan dőltek be a literek. Ez várható volt… Két napja szerelték a motor váltóját és meg kellett kicsit a tengelyt is mozgatnia Franknek, aki egy tíz órás munkával rakta vissza a váltót. Szereléskor, a szárazon, sosem szabad túlhúzni a tengelycsavarokat, nehogy sérüljön a tengelynél, tökéletesen csak a vízen lehet beállítani, ez pedig egy kis víz betöréssel jár.
Hoztam egy méretes kulcsot és állítottam a záró csavarokon, a vízbefolyás pedig azonnal megszűnt.
Délután két óra tizenötkor kifutott a WWF Panda hajó és megkezdte az egy évre tervezett Földkerülőútját.
A kikötő védőgátját elhagyva jelentős méretű holt hullámok jöttek szemből, melyek a ma hajnalban véget ért viharból maradtak. A hajóval fel–lementünk, majd egy óra múlva az eddigi gyenge szél, fuvallattá csökkent. Ilyen gyenge légmozgásban az egy évre betárazott így enyhén túlsúlyos hajóval csak lassan lehet vitorlázni, de esetünkben, minthogy a döghullámok egy-másfél méter között mozogtak, vitorlával csak sebesség nélkül dülöngélt volna a hajó.
Motort indítottunk és irány a Gibraltári szoros.
Az átjáró előtt mindenképp ki akartunk kötni, hogy bevárjuk a kedvezőbb keleti szelet és küldhessünk haza fotókat az első mérföldekről.
Az elmúlt évben most vitorlázunk át harmadszor a szoroson és tapasztaltuk már mennyire fontos a megfelelő időjárás ezen a területen, az Atlanti-óceánról beáramló víz és a hatalmas teherhajó és komp forgalom igen megnehezíti az ember dolgát, ha az óceánra igyekszik, ezért legalább a szél segítsen. A Gibraltári szorosban a Földközi-tenger felől közelítve olyan erős a szembeáramlás, hogy ha nem elég kedvező a szél, kishajóval lehet, hogy át sem jut rajta az ember. Tavaly télen, motorral, nagy gázzal is olyan lassan haladtunk át a szoroson, hogy gyalog, a marokkói parton sétálva hamarabb átértünk volna az óceán felőli oldalra. A kikötők közül több is szoba került.
Ismert helyekre gondoltunk, mint Benalmadena, Estephona, vagy az afrikai kontinensen levő kis spanyol terület Ceuta, az utóbbi lenne a legjobb, de mivel jelenleg lassan haladunk, nagyon esélyes Benalmadena, közvetlenül Malaga alatt. A kikötő meglehetősen veszélyes, ha nyugatról fúj a szél, bejönnek a nagyobb hullámok az átjárón és bent métereket táncolnak a hajók előre-hátra egy betonfal előtt. A parton mindenhol le van ”horzsolva” a betonút, mert a kikötőbe bejövő nagy hullámok miatt gyakori, hogy a hajók az orrukkal lekoppintják a partot, ha nem körültekintően rögzítik a kikötőköteleket, de szintén gyakran előfordul a mooring kötelek elszakadása, ha dagálykor érkeznek ezek a hullámok.
Késő délutánra már volt szelünk bőven, mely többé-kevésbé kitartott Benalmadénáig.

Rakonczay Viki és Gábor - I.

2010-08-30T11:03:00.003+02:00

2010.08.30.

Úgy néz ki, kedden elindulunk.

Az elmúlt napok, hetek izgalmasan teltek – elvégeztük az utolsó simításokat a hajón, s volt dolgunk bőven.
Beszereltük az életmentő hevedert, amihez odakötjük magunkat vitorlázás közben, erre szükség van még a mentőmellény mellett, mert így viharos időben is biztonságosan a hajóhoz vagyunk rögzítve. Beszereltük a napelem-állványt, amely mindig a nap irányába fordítható, úgyhogy a maximális teljesítményt tudja leadni. Az utóbbi hetekben már nem a parti áramot használjuk, hanem a napelem töltődik, így óvjuk a környezetet.

A pozíciófényeket ledre cseréltük, ami kevesebbet fogyaszt, s kicseréltük az akkumulátort, mert a hajó mozgását nem szeretik az autós aksik. Szóval volt rengeteg apróság, de ami a legtöbb időt igénybe vette az az volt, hogy a 600 kilónyi kaját berakjuk. Mert nem úgy van az, hogy csak bedobálod a cuccokat, hanem szisztematikusan kell pakolni, a súlyokat mérlegelve. Előre nyilván kevesebbet, hogy ne legyen orrnehéz a hajó, középre és hátra pedig többet. Logisztikai feladat volt, jó néhány napig eltartott.

Bár a hajó keddig a parton volt, mi már hetekkel ezelőtt beköltöztünk, behálóztuk két oldalt az orrát, hogy ha vitorlát cserélünk, ne tudjon beleesni a vízbe, aztán az utolsó napokra maradt a biztosítások intézése, valamit a váltócsere, mert az csak pénteken érkezett meg Svédországból.

Annyi teendőnk gyűlt össze, hogy egy kicsit késésben is vagyunk az eredeti indulási tervünkhöz képest, viszont izgulni ugyan emiatt (a rengeteg teendő) nem maradt időnk.

A hajót kedd délután emelik be daruval a vízbe, és ha minden jól megy, délután, estefelé el tudunk indulni.

Első etapban a Graziosa szigetéig megyünk, onnan újra jelentkezünk.

Benik Balázs

2010-08-06T12:15:00.003+02:00

Sziasztok!

Mozgalmas napokon vagyok túl – noha ezek nem kapcsolódtak szorosan az autósporthoz –, ezért is jelentkezem csak most.

Részt vettem például egy éjszaka erejéig a többek között Rudol Péter által fémjelzett Üvegtigris 3 című film forgatásán, amelyen igazán érdekes élményekkel gazdagodtam. Volt egy versenyzői asztal, amely körül ott ült Talmácsi Gábor és a menedzsere Stefano Favaro, a Szalay Balázs, Bunkoczi László kettős és csapatfőnöke Németh Ottó, no meg a menedzserem Rácz Félix és én magam. Rá kellett jönnöm, hogy az időjárás nem csak az autóversenyzők dolgát nehezíti meg, hanem például a filmesekét is, többször kellett lebontani, letakarni a díszleteket, mert esett az eső, s így történt, hogy este nyolctól hajnali fél ötig tartott a forgatás.
A színészek nagyon kedvesek voltak velünk, mert most tényleg velük is kapcsolatba kerültünk. Talán kevesen tudják rólam, de én korábban is vettem már részt filmforgatáson, igaz, akkor kaszkadőr szerepben. Ez most sokkal érdekesebb volt számomra.

Néhány nappal később megint nosztalgiázhattam: gokartversenyen vettem részt a Talmácsi napon, s akkor is esett az eső. A legjobban talán akkor, amikor a futamunk volt, úgyhogy a végén körülbelül húszliternyi vizet csavartam ki a tűzálló ruhámból, és hazafelé egész úton fűtöttem, hogy ne kapjak tüdőgyulladást.
A viadalt viszont nagyon élveztem, még akkor is, ha egy gokart megállt alattam, egynek defektes lett a kereke, a harmadik pedig a jobbos kanyarokban nem akart elfordulni. Ezután egyébként elgondolkodtam, kell-e még versenygépbe ülnöm az idén...
Az eredmény az ilyen bulis rendezvényeken nem számít, én mégis szerettem volna megmutatni, hogy mit tudok. Persze, nem annyira, mint mondjuk egy országos bajnoki futamon...

Ami a folytatást illeti, egyelőre nem tudom hogyan tovább: úgy tűnik, lesz lehetőségem néhány tesztre az idén, hogy előkészítsük a következő szezont. Egyelőre ez az összes rövid távú tervem – hamarosan újra jelentkezem.

Sziasztok,
Balázs

Babos Tímea

2010-08-03T09:56:00.005+02:00

Sziasztok,

Az utóbbi hetek mozgalmassága után végre van egy kis időm, hogy beszámoljak az engem ért érdekes dolgokról.

Gondolom, sokan hallottatok már róla, hogy idén Szingapúrban kerül sor az első Ifjúsági Olimpiai Játékokra. Az esemény az egész világ junior sportolóit izgalomban tartja, így engem is. A magyar csapat augusztus végén kel útra, és természetesen alig várom, hogy elinduljunk.

Az olimpiai fogadalomtételre, amelyen összesen 51 sportoló vett reszt, pénteken került sor. A Syma csarnokban találkoztam először az olimpiai kerettag többi tagjával. 10 órakor átvettük az egyenruháinkat, kezdve a sport-, majd a ,,felvonuló’’ ruhákkal. Mindenki egyénre szabott cipőt is kapott; szerintem nagyon csinosak leszünk.

A próbáról doppingvizsgálatra rohantam. Nem mondom, nem életem legszebb percei ezek, meg akkor sem, ha ezen a vizsgálaton mar párszor átestem. Nem könnyű dolog akkor, abban az időben, eleget… na de ebbe ne is menjünk bele…

Ezek után jöhetett a közös ebéd; itt megbeszéltük a fontosabb dolgokat csapatvezetőinkkel, valamint a MOB képviselőivel. Elhangzott, hogy mikor-hogyan kell viselkedni, mikor-hol mit kell viselni, elmondták az indulás, valamint az érkezés időpontjait, illetve a szokásos bátorító beszédek is megvoltak, melyeket Kokotól es Egerszegi Krisztinától hallhattunk.

Kora délután az Urania mozihoz mentünk, mert ott rendezték a fogadalomtételt. Persze a rendezők nem bízták a véletlenre a dolgokat, ezért nem egyszer elpróbáltuk a forgatókönyvet. Mondhatjuk, hogy megérte, hisz az este nagyon jól sikerült. Ezt nem csak azért mondom, mert mi jól végeztük a dolgunkat, hanem azért is, mert a műsorok is nagyon élvezetesek, jól koreografáltak voltak.

A napot egy kisebb állófogadással koronáztuk meg, de sajnos nekem nem itt volt vége a napnak, mert Sopron az meg bő 2 óra autóval Budapestről. Persze nem bánom, hogy egy ilyen szép nap után kellett meg kocsikáznom egy keveset.

A héten egyébként pihentem, Zalakaroson voltam anyukámmal es a nőveremmel, de hétfőtől újra a felkészülésé a főszerep. Az Olimpia után utazom Angliába apukámmal, majd pedig New Yorkba, a US Openre.

A következő bejelentkezésemig mindenki vigyázzon magara, sziasztok,
Timi

Babos Tímea

2010-06-22T10:16:00.002+02:00

Sziasztok,

Mivel már mindenki Wimbledoni lázban ég, gondoltam, én is írok egy kis bejelentkezést. Jelenleg Roehamptonban tartózkodom, egy 1-es kategóriás junior versenyen, ami egyébként Wimbledon előversenyeként is szolgál. Az edzőimmel történt előzetes megbeszélés eredményeként most csak egyéniben játszom, hogy legyen lehetőségem edzeni.

A versenybíró Trevor Adamson nagyon jó ismerősöm, így szerencsére megígérte, hogy reggel fogom lejátszani a meccseim, így délután marad időm tréningezni. Tegnap egyébként az LTA (Lawn Tennis Association) füves pályáin edzettem. A létesítmény fantasztikus, és a pályák hibátlanok. Vicces volt, ugyanis tegnapra rossz időt jósoltak és így fedett pályát is foglaltam. Amikor feliratkoztam a fedett pályára, közölték velem, hogy sajnos csak másodikként kaphatom meg az edzőpályát, ha nem gond, ugyanis Andy Murray is jönne…

A felkészülésem egyébként jól sikerült. A budapesti szép emlékű verseny utáni reggelen már repülőre ültem, és indultam is Londonba. Apropó, Budapest. Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek, aki kijött a Grand Slam Parkba és szurkolt nekem. Külön köszönet Gáspár Balázsnak és családjának, hogy a Pesten tartózkodásomat kellemessé tettek. Fantasztikus érzés volt itthon játszani és főleg jó eredményt elérni. Köszönöm szépen a szurkolást mindenkinek, így a Felix Promotion munkatársainak is.

De most vissza Londonba. A reptéren az akadémiai igazgatója vart, ugyanis a Roland Garros győzelmem óta nem látott. Az akadémián szokás szerint nagy szeretettel fogadtak, és nagyon megbecsülnek. Az elmúlt heten rengeteget készültem füves pályán, és több alkalommal voltam a sportpszichológusnál is.

Úgy érzem, hogy jó formában varom Wimbledont, de azért meg ez az egy hét edzés és versenyzés sem fog tartani. Tegnap csatlakozott hozzam édesapám is, aki születésnapját ünnepelte. Sajnos tortát nem kapott tőlem, de azért felköszöntöttem.
Ami Wimbledont illeti, a junior versenyszámok szombaton kezdődnek. Párosban most is az amerikai Sloane Stephens-szel indulok és remélem, hogy ismét jól szerepelünk. A füves pálya az egyik kedvenc borításom, úgyhogy tényleg várom már a kezdést.
Jövő héten újra jelentkezem, immár Wimbledonból,

Timi

Babos Tímea - Antalis-kupa

2010-06-14T15:39:00.003+02:00

Florencia Molinero, argentin versenyző. Végeredmény: 7:6, 6:2

Babos Tímea - Sony Ericsson Vivaz 3.

2010-06-10T09:55:00.002+02:00

Roland Garros díjátadása, párosban.

Benik Balázs

2010-06-08T16:27:00.001+02:00

Sziasztok!
Először is, bocs, hogy régen nem írtam, de zajlottak körülöttem az események. Talán tudjátok, hogy a legutóbbi országos bajnoki futamon, a navigátorom, Lukács József, vagyis Josy gerincsérülést szenvedett az egyik ugratónál.
Ez két dolgot jelentett: az egyik, hogy folyamatosan rajta kellett tartanom a szememet (hála Istennek jobban van és a fűzővel, amit kapott, már mozogni is elég jól tud), másrészt új navigátor után kellett néznem. Horn Albert mellett döntöttem, akinek van rutinja a terepraliban, s bár teszteltünk egy rövidet, az igazi összeszokást az első verseny jelenti majd, ezen a hét végén, Fábiánsebestyénben.
Ami a hétköznapokat illeti, azok legfőképpen munkával telnek, de szerencsére azért tudtam időt szakítani arra is, hogy a családommal elmenjek egy hosszú hétvégére kikapcsolódni. Az nagyon kellett, mert így hosszabb időt tudtam eltölteni a feleségemmel és a kisfiammal.
Most azonban már újra a versenyre fókuszálok.
Szurkoljatok nekem a hétvégén!
Köszi! Sziasztok,
Balázs

Babos Tímea - Sony Ericsson Vivaz 2.

2010-05-25T15:30:00.002+02:00

2. felvétel: Milánó,51. Trofeo Bonfiglio

Babos Tímea - Sony Ericsson Vivaz

2010-05-04T15:37:00.012+02:00

2010.05.03. - Sopron: Első felvételem Sopronból, a házunkból.

Benik Balázs

2010-05-04T10:10:00.001+02:00

Sziasztok!

Először is le kell szögeznem valamit: a rali és a tereprali között az az egyik nagy különbség, hogy mivel utóbbiban titkos az útvonal. Így azután nem kellett az elmúlt hét végét pályabejárással töltenem, mint annak idején a raliban, és el tudtunk menni egy kicsit a családdal kikapcsolódni.
Őszinte vagyok: ebben az évben még nem bánom, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül lehet kevesebbet foglalkozni ezekkel a dolgokkal – mert így legalább több idő marad a munkára, amiből mostanság van bőven és természetesen a családra.
A kisfiam nemrég kezdett el járni, most minden körülötte forog, viszem magammal kocsikázni, amit persze ő hihetetlenül imád – mindent teker, ami a kezébe akad, kormányt, váltót, mindent... Szóval jó volt a hétvégén egy kis időt a családdal tölteni, ez a hét már úgyis a kapuvári versenyről szól.
Valamelyik nap lehetőségünk lesz egy hosszabb tesztre, amit már nagyon várok, csakúgy, mint a versenyt, amely ismét egy újdonsággal szolgál számunkra. A kis csapatunkban üdvözölhetjük ugyanis Talmácsi Gábort.
Ami engem illet, nagyon örülök, hogy egy világbajnokot tudhatunk a Right Guard-csapat soraiban, megtiszteltetés együtt versenyezni. Az igazság az, hogy mi nagyjából együtt kezdtük a pályafutásunkat, úgyhogy egészen kicsi gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Azóta ha nem is sűrűn találkozunk (hiszen ő rengeteget van külföldön), de tartjuk a kapcsolatot, úgyhogy afelől nincs kétségem, hogy jó hangulat lesz a csapaton belül.
Főleg, hogy hozzám hasonlóan neki sincs túl sok tapasztalata a terepralival, nekem van egy versenyem, ő tesztelt, úgyhogy biztos lesz harc. Persze, azt nem hinném, hogy egymást fogjuk nézegetni, hiszen nem a kettőnk közötti csata a lényeg, inkább arra törekszünk majd én is meg ő is, hogy a lehető legjobb pozícióban végezzünk az összetettben.
Bízom benne, hogy a csapatunknak szerencsés hétvégéje lesz, és mindannyian gondmentesen célba érünk – ha ez sikerül, már nagyon nagy panaszra nem lehet okunk.

Babos Tímea

2010-05-03T09:43:00.002+02:00

Sziasztok,

Újra eltelt egy kis idő, ezért megint jelentkezem.

Utoljára arról számoltam be, hogy a bokasérülésem elég komoly, ezért nem tudtam túl sokat edzeni, es a Távol-keleti túrám is elmaradt. Ehhez képest most mást sem csinálok, csak edzek, próbálok visszarázódni a szokásos kerékvágásba, és persze igyekszem felkészülni a következő versenyeimre.

Mielőtt belekezdenék abba, hogyan is telnek a napjaim, azt még el szeretném mesélni, hogy egyáltalán hogy sikerült hazakerülnöm. Elvileg április 17-én kellett volna hazaérkeznem, de a vulkáni hamu közbeszólt, ezért csak 21-én értem haza. Persze, hogy ne legyen túl egyszerű az életem, mindez nem repülővel történt, hanem busszal. Igen, jól olvastátok, busszal jöttem haza Angliából! Röpke 23 óra alatt meg is érkeztem Bécsbe, onnan pedig apa hozott haza Sopronba. Nem mondom, ez volt életem egyik legunalmasabb es leggyötrelmesebb utazása, de legalább sikerült valahogy hazakerülnöm.

Most már térjünk a lényegre, ez csak egy kis érdekesség volt. Szóval jelenleg rengeteget edzek. Az első napokban még a ritmust és a technikát próbáltam megtalálni, hisz a 4 hét visszafogottabb tempó bizony meglátszott a játékomon. Szerencsére már napról-napra jobban játszom, elkezdtem pontokat, meccseket is játszani, mert nemsokára utazok egy versenyre, amire valamiféle pontkijátszás nélkül nem érdemes elmenni. Persze a fitness sem maradhat el, rengeteget futok, biciklizem, erősítek, hogy visszaszerezzen a kondíciómat és a gyorsaságomat. Mindezek mellett persze folyamatosan kell erősíteni, nyújtani, kezelni a bokámat, mert még nincs tökéletes állapotban. Továbbra is bokavédőben játszom, és úgy néz ki, hogy ez egy jó darabig így is marad, mert a szalagok teljesen legyengültek.

Nagyjából így nézett ki az elmúlt 2 hét, de hamarosan ennek is vége. Hétfőn este indulok Skóciába, egy 10.000 dolláros versenyre, ami jó bemelegitőverseny lehet a következő hetekre. Skóciából irány Csehország és egy 50.000 dolláros verseny, majd Olaszország és egy junior A kategóriás verseny. Utána úgy néz ki, hogy hazajövök pár napra, és itthon készülök a Roland Garrosra.

Ne feledjük, a Grand Slam trófea még mindig hiányzik a vitrinemből, de remélem ez nem marad így sokáig. Drukkoljatok! Hamarosan újra jelentkezem.

Babos Tímea

2010-04-07T09:33:00.001+02:00

Sziasztok,

Igaz, hogy nemrég jelentkeztem, de új fejlemények vannak, amelyeket szeretnék megosztani Veletek.

Továbbra is Londonban vagyok, a Gosling Akadémián, és úgy néz ki, a következő 2-3 hétben ez így is marad, hiszen a túra, amit terveztünk Koreába valamint Japánba, a bokasérülésem miatt sajnos nem jöhet létre. Igaz, előzetesen azt mondta a fiziom, akiben teljes mértékben megbízom, hogy már csak pár nap, és fájdalommentes lesz a bokám, de úgy néz ki, a vártnál súlyosabb a sérülés, amit főként a múltban elszenvedett ficamaimnak köszönhetek. Ennek ellenére megpróbáltam terhelni picit, hogy kiderüljön, akkor mi történik, de természetesen nem történt csoda, és újra bedagadt. Plusz valószínűleg egy hosszabb repülőút sem tenne jót neki. Ezért úgy döntöttünk, hogy ezek a versenyek nem annyira fontosak, mint a jövőm. Hisz ha bármi baj történne vele megint, az már hosszabb hónapokra is kivehet a játékból, amit persze nem szeretnék. Ennek megfelelően inkább tovább kezeltetem, és megpróbálom minél jobban megerősíteni, hogy a jövőben ne legyen több problémám vele. Ez körülbelül 4 hétig tart, utána remélem, már alkalmas lesz a versenyzésre. Persze nem lógatom a lábam, megvan a következő hetekre a terv. Most pár napig a tenisz kizárólag csak helyből mehet, aztán fokozatosan kezdek majd mozogni, ahogy erősödik a bokám. Emellett rengeteg fitneszem van, ez főleg erősítésből áll, de a boksz, az úszás illetve a biciklizés sem maradhat el, hisz a kondimat szeretném megtartani, és ha majd újra teljes erőbedobással játszhatok, akkor azzal már nem kell külön foglalkoznom, hanem csakis a teniszemre és a következő versenyeimre figyelhetek.

Versenyekről jut eszembe, meg is van az új programom, Európában folytatom tornáimat, Olaszország, Csehország illetve talán a legkiemelkedőbb Franciaország és a Roland Garros lesznek soron. Tehát továbbra is van teendőm, de most a legfontosabb a jó rehabilitáció, és az, hogy kész legyek a salakpályás szezonra.

Persze ez így most elég szomorúan hangzik, és bevallom, én is az voltam, de amíg ezen az oldalon kicsit peches vagyok, addig a másik oldalon pedig nagyon szerencsés. Miért is? Képzeljetek, kaptam egy nemzetközi ruhaszerződést, amit nagyon köszönök Nővéremnek, úgyhogy ezentúl majd K-Swiss-ben láthattok játszani. El sem tudom mondani, mennyire örülök, hisz nagyon tetszenek a ruháik, és mint tudjuk, a cipőik a világ egyik legjobb, ha nem a legjobb cipői. Még egyszer köszönet ezért!

Remélem, kellemesen teltek a húsvéti ünnepek, hamarosan jelentkezem, addig is minden jót Mindenkinek!

Babos Tímea

2010-04-01T09:59:00.004+02:00

Sziasztok,
Először is elnézést kérek, amiért nem jelentkeztem az elmúlt időszakban. Rengeteg minden összejött és őszintén megmondom, nem igazán volt időm a blogírásra. Most viszont itt vagyok, hogy újabb bepillantást engedjek a hétköznapjaimba.
Jelenleg Londonban vagyok a Gosling Akademián. Teniszezni sajnos kevesebbet tudok, mint szeretnék, ugyanis a múlt héten megsérültem. A Jersey szigetén zajló $25k versenyen játszottam és egy rossz lépésnél kifordult a bokám. A sérülés szerencsére nem súlyos, de napokig nem tudtam lábra állni és a lábam szinte a szivárvány minden színében pompázott.
A duzzanat már szerencsére leapadt, és tegnap elkezdtem játszani is, de egyelőre még csak álló helyből. Naponta többször járok kezelésre és a fizio szerint még öt-tíz nap kell ahhoz, hogy fájdalom nélkül tudjak játszani.
Remélem, hogy igaza van. Jövő hét kedden ugyanis Jamie Evans és én indulunk Koreaba, ahol két $25k verseny vár rám, mielőtt a japán $50k-re utazom. Az utolsóra a tavalyi jó junior eredményeimnek köszönhetően szabadkártyát kaptam, tehát jó lenne eredményesen szerepelni az ázsiai körúton. Nem titkolt célom, hogy a 2011-es Grand Slam selejtezőkön már ott legyek és ehhez kellenek az idei jó eredmények.
A sérülés nyilvánvalóan bánt, de bizakodó vagyok továbbra is. A Jersey előtti heteket Angliában töltöttem és úgy érzem, hogy sokat javult a játékom. A szervámmal és a tenyeresemmel nagyon elégedett vagyok. Rengeteget dolgoztunk rajta Apával otthon , Angliában pedig Jamievel. Úgy látszik, megérte.

Jerseyben egy svéd lánnyal játszottam, aki 150-ben van a WTA világranglistán. A lány az utóbbi hetekben nyert egy $50k, egy $25k versenyt, úgyhogy mondhatjuk, hogy jó formában volt. A meccset nagyon vártam; kíváncsi voltam, hogy mennyivel játszik jobban nálam egy ilyen magasan rangsorolt játékos.
Örömmel mondhatom, hogy a különbség nagyon kicsi volt; amikor megsérültem, 3:3-ra álltunk. A szerváim nagyon jók voltak, összesen hat ászt ütöttem a három szervajátékom alatt, és a lány egy pontot csinált fogadóként. Szomorú vagyok, hogy nem tudtam befejezni a meccset.
Tudom, hogy többen mondták, hogy ok nélkül adtam fel. Aki ismer engem, tudja, hogy ok nélkül soha nem adok fel meccset, főleg nem akkor, ha teljesen egyenlő az állás. A bokám aláfordult, és sajnos semmi esély nem volt arra, hogy játszak.
Most mennem kell, vár az újabb rehabilitációs kezelés a fizionál. Mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok Angliából!

Benik Balázs

2010-03-04T15:53:00.000+01:00

Zajlanak az események – benne vagyunk rendesen a sűrűjében.
Ha nem dolgozom, akkor megbeszélésekre járok – természetesen mind az autósporthoz kapcsolódik –, s ha éppen nem a fenti két elfoglaltság közül „űzöm” valamelyiket, akkor próbálok egy kis időt szakítani a kisfiamra, Benettre, aki lassan elkezd beszélni. Azt hogy „NEM!” például már kristálytisztán ki tudja mondani, úgyhogy akaratosságban nincs hiány.
Ami az autósportot illeti, sajnos, túl sok konkrétummal továbbra sem szolgálhatok, de holnap is lesz egy meghatározó tárgyalásom, amelyen eldől, hogy merre visz tovább az utam, és szerintem a jövő héten már publikussá válik néhány dolog.
Sokan kérdezik, számít-e a tárgyalásoknál a három abszolút bajnoki cím...
Nos, örömmel mondhatom, hogy igenis számít, kaptam olyan ajánlatot és lehetőséget, amire nem is számítottam, s ami – ha őszinte akarok lenni – eléggé csábító.

2010-03-03T11:57:00.001+01:00

Sziasztok!

Örömmel jelentem, hogy sikerrel vettem a gimnáziumi vizsgáimat!

Szívesen mondanám, hogy éppen a vizsgák fáradalmait pihenem ki, de ez nem lenne igaz, ugyanis már Londonban vagyok a Gosling Akadémián és gőzerővel készülök az elkövetkező hónapok versenyeire. A legközelebbi uticél Jersey szigete lesz Angliában, ahol egy $25k versenyen veszek részt. Szerencsére itt a főtábláról indulhatok, a tavalyi top3-as junior világranglista helyezésemnek köszönhetően. A Nemzetközi Tenisz Szövetség (ITF) szabályai szerint bármelyik top 10-es junior játékos 3 szabadkártyát igényelhet különböző kategóriájú versenyekre, hát én ezt választottam elsőként.

Jersey egyébként nem lesz idegen számomra, korábban már jártam itt, és a döntőig jutottam. Pár hónapja nagyon élveztem a verseny hangulatát, úgyhogy remélem, hogy most is hasonló lesz.

Szerencsére a versenyig még van bőven időm felkészülni, ugyanis az utóbbi 10 napban főleg a fitneszre és az állóképességre helyeztük a hangsúlyt édesapámmal. Napi hármat edzettem, egy kardio, egy súlyzózás/úszás/vagy újabb kardio, illetve egy tenisz. Ezúton szeretném megköszönni Úr Csaba segítségét, aki rengeteget játszott velem és magasabb szintű teljesítményre sarkallt. Köszi, Urka!

Az iskolai vizsgáim nagyon jól sikerültek, még a matek és a fizika is . Persze rengeteget készültem a vizsgákra, de nekem nagyon fontos, hogy a tenisz mellett az iskolai eredményeim is jók legyenek. Köszönettel tartozom ismét a Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum tanárainak a felém mutatott türelmükért.

A vizsgák végeztével megajándékoztam magam egy lazulós nappal: találkoztam pár nagyon régi és jó barátommal, illetve vettem magamnak egy szupercsinos inget. Végre eltölthettem egy kis időt régen nem látott anyukámmal, nagyszüleimmel és távolabbi családommal is. Máris hiányoznak!

Azt hiszem, dióhéjban ennyi történt velem. Köszönöm a támogatást,

Timi

Benik Balázs

2010-02-25T10:54:00.009+01:00

Több megkeresés is érkezett felém, hogy indítsak blogot. Úgy gondoltam, hogy miért ne?!.. Belevágok!! Ha lesz olyan, hogy már jó pár napja nem jelentkezem, akkor előre is elnézést kérek olvasóimtól! Nos..Vágjunk bele!

Négy napig síelni voltam, egy korábbi támogatómmal (az OMV-vel) és partnereivel – ami azért fontos, mert újabb jó barátságokat kötöttem, a síelést pedig tekinthetjük a felkészülés részének, vagy erőnléti edzésnek, ha úgy tetszik.

Szerencsére viszonylag kevés eséssel megúsztam, igaz, ez annak is köszönhető, hogy nagyon óvatos voltam, mert semmiképpen sem szeretnék megsérülni a szezonkezdet előtt. Tudom, hogy megy ez, az egyik kollégámon már az első napon átgázoltak (egy másik síparadicsomban, de ugyanazon a napon, amelyen mi is érkeztünk), úgyhogy hamarosan operálják a kulcscsontját.

Na, gondoltam, én ezt nem kockáztathatom.

Azért jól éreztem magam.

Tudni kell, hogy nem szeretem, amikor az arcomba esik a hó, amikor semmit sem látok, szeretem viszont – s talán ez nem lesz meglepő... – sebességet a sípályán is...

Ja, és amíg el nem felejtem, van egy új kedvencem: a snowboard. Már korábban is tetszett, egyszer ki is próbáltam, és jövőre már intenzívebb snowboardozást tervezek.

Azért tetszik, mert extrémebb, mint a sí, ha valaki egyszer megtanul normálisan menni snowboarddal, az biztosan élvezetesebb, mint a sízés, arról nem beszélve, hogy a bakancs is sokkal kényelmesebb, nem szorítja úgy el a lábat. Viszont tény, hogy nagyobbat lehet vele esni.

Visszatérve a felkészülésre: ez is egy része volt, de persze a szórakoztatóbb része, mert a futást kevésbé élvezem – ennek ellenére tudom, hogy muszáj. Van rajtam egy-két fölös kiló, amit le kell dolgoznom akkor is, ha úgy érzem, hogy az erőnlétem megfelelő, s egyelőre úgy gondolom, nem hagyott rajtam nyomokat az egy év kihagyás.

Babos Tímea

2010-02-19T12:29:00.005+01:00

Sziasztok,

A www.felixpromotion.hu weboldalára töltöttek fel új képeket az Australian Openről. :)
A nevem alatt keressétek a galériában.

Babos Timi

2010-02-17T10:04:00.004+01:00

Folyt....

Persze, hazudnék, ha azt mondanám, hogy az Open csak a teniszről szólt. Jó hírként szeretném közölni, hogy az Ausztral Openen mutatott játékom után külföldi menedzsercégem és az Amerikában nekik dolgozó nővérem segítségével aláírtam egy újabb Tecnifibre utó- és hurszerződést! Megtisztelve érzem magam, hogy a Tecnifibre Team tagja lehetek újra, és az argetin klasszis, Gisela Dulko után a 2. számú női játékos lehetek a cégnél.

Az Openen talán a legjobb élményem a már említett külföldi menedzsercég vezető klienseivel való találkozás volt: Caroline Wozniacki és a Bryan ikrek egyszerűen szuperek! Caroline már hallott rólam, hiszen nem sokkal idősebb nálam, és a nőverem az ő PR menedzsere. Sajnos túl sok időt nem tölthettem a világszerte népszerű ‘Caro’-val, mert épp a reptérre igyekezett, de arra még éppen volt időnk, hogy nekem adja a US Openen hordott exkluzív, kereskedelmi forgalomban nem kapható Stella McCartney-Adidas ruháját. Biztosítottam róla, hogy csak nagyon fontos meccseken fogom hordani a ruhát, és ő megígérte, hogy a következő Grand Slam-en megint ajándékoz nekem egy újabb ruhát. Azt hiszem, ezzel a gesztussal szerzett magának egy újabb rajongót.

Ami a Bryan testvéreket illeti, szerintem egyszerűen zseniális párosjátékosok. A menedzserük által találkoztunk velük, édesapám és én. Bob és Mike mindketten nagyon kedvesek voltak, és meghívtak minket a Nestor/Zimonjic elleni Ausztral Open döntőjükre. Bob még hozzátette, hogy egy kis extra drukkolás elkel majd nekik, ugyanis a Nestor/Zimonjic duo sok borsot tört már az orruk alá. Nem mondom, hogy Apa és az én drukkolásom miatt, de az ikrek végül elhoztak a trófeát, mi pedig nagyon jól éreztük magunkat a Bryan-páholyban a pálya mellett.

Az Ausztral Opent követő hét Tasmaniában viszonylag eseménytelenül telt, azt leszámítva, hogy életemben először indultam és nyertem főtáblás meccset egy $25k versenyen. Ezt szerintem csak több és jobb győzelmek követik. Az engem megverő kínai lány egyébként párosban még mindig top20as játékos, és 3 Grand Slam páros trófea tulajdonosa. Apropó, páros: ebben a műfajban az orosz Anna Marenkoval egészen a döntőig meneteltünk, ahol egy nálunk jóval tapasztaltabb és magasabban rangsorolt duotól kaptunk ki, de kezdetnek ez nem is olyan rossz.

Jelenleg Sopronban vagyok, Anyukám elkényeztet a hazai ízekkel. Erre a hétre pihenőt kaptam, de szorgalmasan tanulok, ugyanis jövő héten vizsgázom a gimnáziumban. Drukkoljatok!

Köszönöm mindenkinek a támogatást, szurkolást. Külön köszönet Édesapámnak, aki elviselt Ausztráliában és jó tanácsokkal látott el, Édesanyámnak, aki hajnalban ébredt, hogy online kövesse a meccseimet, a Felix Promotion munkatársainak, hogy lehetővé tették ezt a blogot, és az értem szorítóknak! A következő blog entry-ig üdv mindenkinek..

Babos Tímea

2010-02-16T13:29:00.007+01:00

Sziasztok,

Üdvözlök mindenkit a blogomban! Először is, hadd mondjam el, hogy még sosem írtam blogot, úgyhogy kérek mindenkit, hogy tartsatok velem. Amikor a Felix Promotion megkért, hogy írjak blogot, örömmel vállaltam. Remélem, élvezni fogjátok a heti beszámolóimat. Nem titkolt célom, hogy bepillantást engedjek az engem kedvelőknek, támogatóknak a szorgos hétköznapjaimba, illetve hogy olyan érdekes történeteket meséljek. Azt hiszem, bevezetőnek ez bőven jó, úgyhogy vágjunk is bele!

Mint sokan tudjátok, tegnap értem haza Ausztráliából, úgyhogy még eléggé fáradt vagyok, és az időjárás sem tetszik annyira idehaza. A hazatérésem viszonylag zökkenőmentesen zajlott, azt leszámítva, hogy az engem Ausztráliába elkísérő édesapám és én csak Doha-ig tudtunk együtt repülni. Ő onnan egyenesen haza, én pedig Londonba, majd Pozsonyba repültem.

Habár az Ausztral Open már régen véget ért, meg mindig az ott történtek hatása alatt állok. Az év első Grand Slam versenyére a felkészülésem jól sikerült; a felvezető versenyt megnyertem. Tralalgonban olyan játékosokat vertem meg, akik a világ junior elitjéhez tartoznak, így joggal bízhattam a jó szereplésben Melbourne-ben is; főleg úgy, hogy első kiemelt voltam mind egyéniben, mind párosban. Sokan azt gondolják, hogy első kiemeltnek lenni egyet jelent a kötelező győzelemmel: bár ilyen egyszerű lenne Slamet nyerni! A játék napról napra jobban ment, mindhárom győztes meccsemért keményen megküzdöttem. Sajnos, a negyeddöntőben Krystina Pliskova aznap jobb volt nálam, de becsületesen harcoltam, és nem szégyellem, hogy vesztettem. Tanultam belőle, ami számomra nagyon fontos.

A páros döntőbeli vereségünk viszont még ma is faj. Gaby (Gabriela Dabrowski) és én nagyon bíztunk abban, hogy meglesz életünk Grand Slam győzelme, és a mai napig nem igazan értem, hogyan engedhettünk ki a kezünkből a győzelmet. A nyilvánvaló csalódottságom ellenére azonban azt mondom, hogy egyszer majd csak megsül a pecsenyém, és lesz Grand Slam győzelmem is. Az év még hosszú…

Szabó Krisztián

2010-02-16T13:13:00.000+01:00

Rédli András

2010-02-16T13:12:00.000+01:00

Kovács László

2010-02-16T13:05:00.001+01:00

Dzsudzsák Balázs

2010-02-16T13:02:00.001+01:00

Benik Balázs

2010-02-16T12:59:00.001+01:00